Nagy Ferenc: Vas megye nagylepkéi (Szombathely, 2014)
Bevezetés - A vizsgált területek és a kutatástörténeti előzmények
keztetnek (Víg 1999). Hazánk egyedülálló ritkaságai az őshonos szelídgesztenyések, melyek nagy részébe behatolnak a franciaperjés kaszálórétek, jellegzetesen megszakítva a gesztenye-állományokat. Tömegesen fordul elő a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), de kisebb foltokban Velem felett csodálatos színfoltot képez a dealpin-boreális vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) is. A legalacsonyabb régiókban a cseres-tölgyesek jellemzőek, a hegység délkeleti lábánál meszes láprétek tarkítják a tájat. Az utóbbi évtizedekben a réteket nem kaszálják, mivel a térségben az állattartás szinte teljesen visszaszorult. A kaszálás megszűnése után ezeken a területeken az idő múlásával a különböző cserjék és özöngyomok jelentős mértékben elszaporodtak. Ha tovább tart ez a folyamat, akkor a korábbi kaszálórétek végleg eltűnnek. Vas megye nagylepke faunájáról legkorábban Kőszeg környékéről közöltek adatokat. Freh Alfonz gimnáziumi tanár 1878-ban, a kőszegi gimnázium évkönyvében jelentette meg 185 kőszegi nagylepkefajt felsorolójegyzékét. Freh adatai a bizonyító példányok hiányában ellenőrizhetetlenek, listáján olyan fajok szerepelnek, melyek kőszegi előfordulása kizárható, így a Satyrus ferula (=cordula), vagy a nagyon kétséges Parnassius apollo és Hipparchia alcyone. Ezek az adatok valószínűleg téves azonosításon vagy hibás cédulázáson alapulnak. Később Abafi-Aigner Lajos és munkatársai A Magyar Birodalom Állatvilága - Fauna Regni Hungáriáé Arthropoda kötetében (Abafi-Aigner et al. 1896) közöltek a Kőszegi-hegységre vonatkozó adatokat. Úgy látszik, Freh (1878) listája nem jutott el a Fauna Regni Hungáriáé szerzőihez, mert abban csak 19 faj kőszegi előfordulása szerepel, mely adatok valószínűleg Pável Jánostól származtak (Rézbányái 1974). 1937-ben jelent meg Szent-Ivány József Kőszeg vidékének lepke-faunája I - Nagylepkék című tanulmánya. Szent-Ivány dolgozatában a budapesti egyetem Állatrendszertani Intézete három gyűjtőkirándulásának (1936.V. 19-30., 1936.IX.24-28., 1937.VI.21-29.) anyaga, a Kőszegi Múzeum lepkegyűjteményének adatai, Lengyel Gyula és Szent-Ivány József 1937 márciusi, Kaszab Zoltán 1937 júliusi, gyűjtése, valamint Freh Alfonz és a Fauna Regni Hungáriáé adatai szerepelnek. A Kőszegi Múzeum lepkegyüjteményének zöme Végh Gyula az Iparművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója bozsoki gyűjtéséből származott, kisebb részét Visnya Aladár gyűjtötte a Kőszegi-hegységben. Szent-Ivány jegyzékében 398 nagylepkefaj található, a régi adatok közül figyelmen kívül hagyva azokat a fajokat, melyeknek kőszegi előfordulása vitatható (Parnassius apollo, Hipparchia alcyone, Satyrus ferula (= cordula)), vagy azonosításuk tévedésen alapszik (Entephria caesiata) (lásd Rézbányái 1974), valamint a Polia serratilinea és a Xanthorhoe munitata fajokat, melyeket Szent-Ivány saját közlése szerint Freh (1878) kőszegi jegyzékéből vett át, de valójában azon a listán ezek a fajok nem szerepelnek. Szent-Ivány ezeket a fajokat más fajok szinonimájaként azonosította. A Xanthorhoe munitata szinonimájának a Cidaria fülvata-t gondolta, ugyanis a Freh listáján található Geometridae fajok közül ez az egyetlen, melyet Szent-Ivány nem szerepeltet a jegyzékében. Valójában a Xanthorhoe munitata szinonimája a X. fulvata és nem a Freh által közölt Cidaria fulvata. A Polia serratilinea esetében az indoklást a fajok felsorolásánál, a P. serratilinea fajnál részletezem. 1945 után a Kőszegi-hegységben a kutatások üteme lelassult. A kialakult politikai helyzet következtében létrehozták a „vasfüggönyt”, a legjobb gyűjtőterületeket fokozottan őrzött határsávi területté nyilvánították, ahol a kutatás körülményessé vált, hiszen belépési engedélyhez csak alkalmanként és sok utánajárással lehetett hozzájutni. Kovács Lajos 1953-ban jelntette meg A magyarországi nagylepkék és elterjedésük című publikációját (Kovács 1953), abból a célból, hogy a kor lepidopterológusai és gyakorlati kérdésekkel foglalkozó kutatói helyesebb képet nyeljenek a hazánkból addig kimutatott nagylepkefajokról és elterjedésükről. Kovács Lajos dolgozatában közzétette több nagy hazai gyűjtemény és a legértékesebb vonatkozású faunajegyzékek adatait. A közleményben 455 Vas megyei faj található, melyből 408-nál szerepel kőszegi lelőhely. 1974-ben jelent meg Rézbányái László A Kőszegi-hegység nagylepkefaunája című munkája (Rézbányái 1974), amely a hegységben 1964-1968 között végzett kutatásainak az eredményeit ismertette és az összes korábban publikált kőszegi adatot is közreadta. 1976-ban a Kiegészítések és helyesbítések „A Kőszegi-hegység nagylepkefaunája-úoz” című közleményében ismertet további két fajt, melyek az 1974-es dolgozatából kimaradtak. Rézbányái (1974, 1976) jegyzékében így összesen 705 kőszegi nagylepkefaj szerepel, ebből 236 faj a szerző új adata, melyek közül az Eupithecia trisignaria, a Hydrelia sylvata és a Hyppa rectilinea először 9
