Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Farkas Csilla: A Dunántúl a rézkorban

A középső rézkor kezdetén (Kr. e. 4000 körül) a lengyeli kultúrát a dél felől érő új kulturális hatásokra kialakult, ún. Balaton-Lasinja kultúra követi. A horvátországi Lasinja lelőhelyről elnevezett kultúra a Balaton mindkét partján, illetve az egész Dunántúlon elterjedt. Településeikre laza településszerkezet jellemző, temetkezéseikről keveset tudunk, de elterjedési területükön mind a hamvasztásos (Szombathely-Reiszig erdő), mind a csontvázas rítus ismert (Szombathely-Ernuszt kripta). A középső rézkor végén a nyugati, északnyugati peremvidéken megjelent a jellegzetes edényei alapján Tűzdelt barázdás kerámia kultúrájának (Furchenstich) nevezett népcsoport, és terjeszkedett kelet felé. Telepeikről, temetkezéseikről keveset tudunk. Ebben az időszakban kevesebb a települések száma, ami a népességszám csökkenését is jelenti. A 4. évezred közepén, a késő rézkorban, a helyi hagyományok és a külső hatások keveredéséből egy, a Kárpát medencén is túlnyúló egységes kulturális tömb jön létre, amelyet egy Bécs melletti lelőhelyről Baden kultúrának (magyarországi első lelőhelyéről pécelinek is) nevez a kutatás. A Baden kultúra hosszú, békés fejlődése során több szakaszra osztható. Sűrű településhálózat jellemzi, a telepek gyakorlatilag mindenütt megtalálhatók. A falvak mérete változatos, különböző funkciójú vermek, gödrök, kemencék kerültek elő, házaikat azonban alig ismerjük. E korszakra igen változatos és szép edényformák jellemzőek, kannelúrás hasú bögrék, korsók, többsoros bordával díszített fazekak, bekarcolt halszálka mintával, benyomott pontsorral díszített edények, a kultúra jellegzetes edény típusa a belül egyharmad-kétharmad arányban kettéosztott, ún. kétosztású tálak. A badeni kultúra temetkezései sokrétűek, a néhány sírból álló kis családi temetkezések mellett, nagyobb sírszámú temetőket is ismerünk. Az ún. csontvázas temetkezés mellett, ahol a halottat ún. alvó pózban, oldalt fekve, felhúzott lábakkal temették el (Sárvár-Faképi-dűlő), a késő rézkor idejében terjed el tömegesen a halotthamvasztás szokása is. A badeni kultúra fejlődése a korai bronzkor kezdetét jelző gazdasági változások és kisebb népcsoportok vándorlásának, migrációjának köszönhetően ért véget a 3. évezred első felében. 62