Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Sümegi Pál: A vasi táj környezettörténete a jégkor végétől a császárkorig

dott ősi, első növénytermesztési szintet jellemző, napjainkban a vegyszeres gyomirtás következtében már a kipusztulás szélére került gabonarozsnok, kék búzavirág, pipacs, útifű, galaj növényekből álló gyomnövényzet alakult ki. A másik jellegzetes környezettörténeti változás a keleti- és dél-alpi, valamint dunántúli-középhegységbeli jégkori menedékterületeken fennmaradt, mintegy 9500-9800 évvel ezelőtt már a vasi területeken is bizonyíthatóan megjelent bükkfa, illetve a gyertyán jellegzetes rézkori terjedéséhez, a domináns erdőalkotó elemmé alakulásukhoz kapcsolódik. Ezeknek a növényeknek a terjedését korábban klímaromláshoz kötötték. Valójában a bükkfa spontán, természetes terjedéséhez relatíve enyhe telek, kiegyenlített csapadékos nyarak és vegetációs periódusok szükségesek, mert a bükkfa legkedvezőbb növekedési területén a januári középhőmérsékletben -1 °C, a júliusi középhőmérsékletben +18 °C és 1200 mm csapadék mutatható ki. A Kárpát-medencében a bükkfa 600-800 mm éves csapadékmennyiséggel és 8-9 °C éves középhőmérséklettel jellemezhető területeken is megjelenik. Ennek nyomán a bükkfa rézkori terjedésekor relatíve enyhe telekkel, tavaszi fagyok csökkenésével, relatíve hűvösebb nyarakkal és csapadékosabb vegetációs periódusokkal kell számolnunk, amikor a téli és a nyári évszakok közötti hőmérsékleti különbségek csökkentek, a fagyos napok száma visszaesett, az éves, elsősorban a vegetációs periódus csapadékösszege megemelkedett. A rézkorban a felerősödő óceáni éghajlati hatás nyomán a korábban már megjelent és a tölgyes erdőkben elszórtan, elegyesen meglévő bükkfák, gyertyánfák terjedésnek indultak, és mintegy 6000 évvel ezelőtt a vasi térségben is kialakultak a hegylábi és síksági tölgyesekkel kevert bükkösök és gyertyánosok. Ezeket a változásokat a vasi (Nemesbőd, Zanat), a kelet-alpi (Rohr-Heugraben) és a tágabb nyugat-magyarországi (Mezőlak, Osli, Csögle) pollen lelőhelyeken megfigyelhettük. Mind a bükk, mind a gyertyán óriási jelentőségű volt a rézkori kohászat szempontjából, mert kiváló minőségű, a réz olvasztásához legjelentősebb mennyiségű energiát nyújtó faszenet ezekből a fákból lehetett kinyerni. Éppen ezért feltűnő, hogy a réz kohászatának és az olvasztással készült réztárgyak terjedésével párhuzamosan alakult ki ennek a két, olvasztáshoz szükséges energia szempontjából alapvető fafajnak a dinamikus terjedése mind a Kárpát-medencében, mind a vasi térségben. így feltételezhetjük, hogy ennek a két fafajnak a terjedését az ember is elősegíthette azzal, hogy a felnövekvő facsemeték környékén a konkurens fákat égetéssel, egyeléssel kiirtotta, visszaszorította, és ezzel a beavatkozással a felnövekvő bükk és gyertyán erdők állományát homogenizálta. A neolitikum végén és a rézkorban ezek voltak a legjelentősebb emberi beavatkozások az erdők életébe. A vasi térség rézkori közösségeinek környezetére vonatkozó legfontosabb adatokat a szombathelyi Metro áruház építkezésénél tártuk fel, amikor a házak falát támasztó cölöp206