Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)
Sümegi Pál: A vasi táj környezettörténete a jégkor végétől a császárkorig
A neolit népek megtelepedése előtt csak halász-vadász-gyűjtögető középső kőkori, ún. „mezolit" népek éltek a területen, és tevékenységük teljes mértékben improduktív volt, nem termeltek, csak elvették a környezetükben található természeti javakat. Ennek a halász-vadászgyűjtögető életmódnak a hatására vándorolniuk kellett, mert egy-egy nagyobb terület természeti erőforrásait viszonylag gyorsan leélték, ezért időt kellett biztosítani a növény- és állatvilágnak a regenerációhoz, a megújuláshoz. Ezek a mezolit közösségek a jégkor végén alakultak ki, és az utolsó 10-11 ezer év, a jelenkor vagy más néven, a holocén kezdetén éltek a vasi régióban. Már ekkor, a mezolit közösségek idejében kialakultak a zárt erdők a Dunántúl nyugati részén. Tölgy-, szil-, kőris-, hársfák uralma és rendkívüli fajgazdagság jellemezte ezeket az erdőket, a középhegységi részen tűlevelű fákkal, főleg erdei fenyővel és lucfenyővel, a hegylábi régióban bükkel, a síksági részeken égerrel, nyírrel és fűzfákkal keverten. Ezek a termelő gazdálkodás által még nem érintett ősi, közép-európai és alpi elemeket egyaránt tartalmazó erdők döntően több ezer éves fákból álltak, és a mai kezelt, néhány évtizeden, maximum egy évszázadon át létező fák alkotta erdőkkel szinte össze sem lehet hasonlítani az egykori megjelenésüket, sűrűségüket és fajösszetételüket. Ebben a korban, a váti Szélesvíz-patak, a szelestei Kőris-patak, a zanati Borzó-patak és a nemesbődi Surányi-patak allúviumain lerakódott rétegek virágporszem elemzése alapján, a mogyorócserje, a liánok, mint az iszalag, a borostyán és az erdei szőlő szinte sohasem látott mennyiségben élhettek ezekben az európai őserdőkben. Olyan mennyiségben jelentkeztek ezek a növények a vizsgált területen, hogy felmerült a lehetősége, hogy a középső kőkori vadász-halász-gyűjtögető közösségek az általuk is gyűjtögetett, jelentős szénhidráttartalmú, télen is elálló makkterméssel jellemezhető, napfénykedvelő mogyoró terjedését tisztások, erdőszegélyek kialakításával elősegíthették. Emellett az örökzöld, takarmányként is felhalmozható, tápértékét szárítás után is jelentős mértékben megőrző borostyán liánjainak, leveleinek, szárainak begyűjtése és felhalmozása pedig az időszakos állattartáshoz, a vadászat alkalmával befogott és téli időszakban borostyánnal etetett, majd a tél végén, a táplálékhiányos időszakban levágott növényevő állatok tartására is alkalmas volt. Ezek lehettek a legjelentősebb emberi beavatkozások az egykori természetes környezetben, az erdők életében a mezolit korban, mintegy 8000 évvel ezelőtt. így a jégkor végén, a jelenkor kezdetén, mintegy 11-12 ezer éve kifejlődött lombos erdők 4-5 ezer éven keresztül szinte érintetlenek maradhattak (144. kép). Majd 70007500 éve az első termelő gazdálkodást folytató közösségek megtelepedtek ezen a vidéken is. A neolit közösségek megjelenésével a közép-európai lombos fák alkotta őserdei környezet emberi hatásra átalakult. A letelepült életmóddal jellemezhető újkőkori emberek égetéses erdőirtással 203
