Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Molnár Attila: A Nyugat-Dunántúl a vaskorban

A Nyugat-Dunántúl a vaskorban Kr. e. 800-1. század vége Molnár Attila Kat. 17/24. Az őskor utolsó nagy korszaka, a vaskor régészeti értelemben nem az emberiség aranykorának ellentéteként Ovidiustól és sok más antik költőtől megénekelt romlás időszaka, bár kétségtelen, hogy az olyan jellegzetes emberi tulajdonságok, mint az irigység, rosszindulat, becsvágy vagy mohóság ebben a korszakban sem jelentkeztek kevésbé intenzíven, mint a korábbi évezredekben vagy éppen manapság. A nagy számban előkerülő különféle fegyvertípusok és az ékszerek gyorsan változó divatja a mi világunk férfi és női sztereotípiáinak múltra vetítését kínálja fel - ám épp ezek a tulajdonságok azok, amik a régészeti kronológia alapjait képezhetik: a fibulák formájának vagy a kardhüvelyek díszítésének gyors változásai alapján tagolhatjuk egyre finomabb egységekre a Krisztus előtti 1. évezredet. A vaskor kezdete, nagyjából a 9-8. század fordulója ma még kevéssé ismert, a Dunántúlon - már amennyire az igen csekély számú leletanyag alapján az feltételezhető - egy viszonylag lassú folyamat eredménye, amíg új, részben keleti impulzusok hatására a helyi urnamezős népesség körében kialakul az az új kulturális egység, amelyet a 19. század óta ismert nagy ausztriai lelőhely alapján Hallstatt-kultúrának hívunk. A kultúra kiterjedése a kora vaskor időszakában, a 8-5. században Kelet-Franciaországtól Magyarországig hatalmas területet ölelt át, két nagy egysége a Nyugati- és a KeletiHallstatt-kör, amely utóbbihoz a jelzett időszakban a Dunántúl teljes területe is tartozott. 149