Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. Szigeten szerzett tapasztalataimból kiindulva, a lucázást kérdeztem, az volt a válasz, hogy itt nincsen ilyesmi: itt vannak „Lucák", de azoknak ehhez semmi közük sincsen. Luca-napkor itt a „tiktok-luttok" mennek, a „lucák" viszont Borbála-nap estjén mennek a házakba és ezen az éjjel „vadulnak". A két jeles napot átélve, sikerült e kérdést megoldani. A „tiktok-luttok" azonos a lucázásnak nevezett termékenységvarázsló eljárással. A fiúgyerekek lopott szalmával ketten-hárman mennek, a konyhaajtó előtt erre rátérdeltek és elmondják a magyar néprajzban általánosan ismert kívánságaikat. Ez itt is a háziasszonnyal kapcsolatos. Ez idő alatt egyetlen férfi sem lép be a konyhába. A „lucák", akikkel csak ebben a községben találkoztam, a gyerekek és a házasuló sorban levő fiatalok közé tartoznak. Alkonyattájban fehérbe öltözött gyerekek, fiúk és lányok, leginkább még elemi iskolások kelnek útra. Arcukat fehér fátyollal takarják el, hogy senki ne ismerhesse meg őket. Kezükben egy főzőkanál és csuklójukon egy kis fehér rongytarsoly lóg. Csak oda mennek, ahol a házban kisgyerek van. Bekopogtatnak, ha az ajtót kinyitják szó nélkül lépnek be és az anyák jelenlétében az ott levő gyerekeknek korábban szárított gyümölcsöt, később cukrot adtak. Ha valaki kíváncsiskodva kilétüket meg akarta tudni, avagy fátyolukat felemelni, annak főzőkanalukkal a kezére ütöttek. Mindig szó nélkül távoztak. (Hasonlót írt le Dömötör Tekla a nyugat-dunántúli horvát nyelvű falvakból. Burgenlandban ez nem tartozott a horvát nyelvcsoporthoz, de a némethez és a többi magyarhoz sem.) Az esti harangszó felhangzásakor befejezték útjukat. Ugyanezen a napon, de késő este, 9-10 óra körül keltek útra a „lucanacák", akik az egész éjszaka folyamán „dögösködtek". (Ez a szó az alsóőri nyelvben gyerekeknél fegyelmetlen rosszalkodást, felnőtteknél gyakran gorombaságba átmenő bántalmazást jelent.) Házasuló korban levő fiatalok, legények, lányok egyaránt mennek négy-öt személyből álló csoportokban. A lányok férfi, a legények női ruhába öltöznek be, arcukat szintén fátyollal takarják el. Kezükben gyakran jókora husángot, ritkán főzőkanalat hordanak. Szintén szó nélkül, szerükön, szegükön belül járnak az úton és akit elfognak, azt megkínozzák. A nők és férfiak nemi szerveit gorombán tapogatják, ha részeg embert csípnek el, még meztelenre is levetkőztetik. Ezen az estén igyekszik minden gazda a kapuját bezárni. Ha ezt elmulasztotta, a lucák bemennek az udvarba, mindent felborogatnak, a szekeret szétszedik, sok esetben ezt a háztetőre rakták fel és trágyával rakták meg. Ezt csak akkor ítélik el, ha a bezárt kapu ellenére, a kerítésen keresztül hatolnak be. Ezt a „dögösködést" a falu lakói nem ítélik el, ezt az éjszakát a fiatalok szabad éjszakájának tekintik, illetve tekintették, mert a szűkre szabott leírásban használt jelen idő kb.l970-es évekig volt érvényes. Ezt követően a helyzet lényegesen megváltozott. Ennek oka is a goberlingi folyamattal azonos. 47