Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. részletesen leírni, azt, aminek annak idején még aktív tagjai voltak. Csak a számukra fontosnak tűnő, hajdani feladatukkal kapcsolatos töredékeket emlegették. Ugyanezt tapasztaltam azokban a községekben, amelyekben egy emberöltővel korábban szűnt meg a szokás. 1960 körül ezekben is csak töredékeket mondtak el a hajdani résztvevők. A mai tizennégy-tizenhat évesek közül egyetlen gyerek sem tudott erről semmit. Közben megváltozott a falu belső élete és az iskolák központosítása következtében a gyerekközösség, illetve a felnőttek és a gyerekek közötti kapcsolat, kommunikáció, és megnőtt a tömegkommunikáció, elsősorban a tv szerepe. Ez megint ahhoz vezetett, hogy a korábbi közös gyerekjátékok helyét a tv-ből szerzett élmények töltik ki. A gazdasági élet általános változása következtében a korábban „zárt" falu nyitottá vált, az aktív és az eseményeket átélő rendezők utódai a tömegkommunikációból „konzumálják" más közösségek folklorizált farsangi szokásanyagát. Ezt igen világosan tudtam megfigyelni akkor, amikor egy korábbi leírásom alapján az osztrák tv részére, tizenöt évvel cikkem megjelenése után, az alsóőri „lucák"-ról egy filmet készítettek. 3. A lucázás A lucázás 1961-ben csak Dél-Burgenlandban, a Pinka völgyében, néhány német, horvát és két magyar anyanyelvű faluban találtam meg. Kivétel nélkül megvolt még a táj uradalmi majorjaiban is. Mindenütt voltak kisebb helyi különbségek, de ez nem jelentett tartalmi változást. Lényege az volt, hogy pubertáskorban levő fiúk, egyik helyen estefelé, besötétedéskor, máshol korán reggel mentek a házakba és mondták el a háziasszonyi feladattal kapcsolatos termékenységvarázsló szövegüket. A cselekményben csak fiúk vehettek részt, erre szigorúan ügyeltek. (Egy alkalommal rábeszéltem egy kislányt, hogy ő is menjen a fiukkal. Ez alsóőrön történt. Hamarosan rájöttek és ezt a lucázó csoportot kikergették a házból. Másnap az asszonyok ugyancsak rám támadtak, hogy mit tettem velük, most nem használ a lucanapi kívánság és elvész a tojás hasznuk, a lány ezt elrontotta.) Ekkor a lucázás még aktív hiedelem volt. 1961-ben ezek a települések még szegényparaszti életformában éltek, az önellátásból származott élelmiszer létalapot jelentett. A ház legénye és leánya képességeinek említése mellett kívánták a bort, a húst is, de legfontosabbnak a tojást tartották. Minden udvarban volt 20-30 tyúk és a háziasszony legtöbbször tojással fizetett a boltban. Mivel e tájon évtizedeken át dolgoztam, meg tudtam figyelni, mikor és miért változott meg a lucázás jelentősége, illetve hogyan szűnt az meg. Ebben az állami törvényhozás, a munkaviszonyok megváltozása és gazdasági átalakulás jutott döntő szerephez. 45