Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. A második világháború és annak következményei ellenére csak 1950 után következett be az a változás, mely a belső képre tett mély behatásával mind a belső rétegződést mind a jelenségek életét mérvadó módon megváltoztatta. Ehhez hasonlítsuk össze az 1950-es és az 1965-ös helyzetet. 1950-ben a következő csoportok figyelhetők meg: 1. A főcsoport. A hagyományos közösségek csoportjaiból áll, parasztokból, kézművesekből, akik a faluból származnak. Ezt a csoportot a tulajdon, a rokonság és a származás szerint körülbelül tizenöt rétegre lehet felosztani. A tárgyi és szellemi kultúra aktív résztvevői, az alsóbb rétegek tagjai, a passzív résztvevők, a magasabb rétegek. 2. A közösségen felül álló csoport, mint a papok, tiszttartók, tanárok és a nem helyi kézművesek. Mivel ők a közösséget felülről szemlélik, belső konfliktus keletkezik, ha a tanár vagy a pap kikerül a közösségből. A csoport tagjai nincsenek a belső törvényeknek alárendelve és se nem aktívan, se nem passzívan nem vesznek részt a belső kultúrában (a tanár a korábbi aktív közreműködését teljesen feladta). 3. A társadalomtól elkülönítettek, ilyenek azok a személyek - és általuk a családjuk is - akik életvezetésükben a belső törvényektől függedenítették magukat. A közösségen kívül élnek, foglalkozásukkal törődnek, de a közösségért végzett melléktevékenységükért valamilyen formában elismerést kérnek. Ok olyan emberek, akik sokat olvasnak, írnak vagy művészettel foglalkoznak, illetve akik a közösséget egyszer egy hosszabb időre elhagyták és visszatértük után már nem tudtak egészen beilleszkedni. Úgy fejtik ki hatásukat mint a legfontosabb, aktív kezdeményezők, amikor is mint egyéniségeket használják őket (beszédek megírására, színdarabok betanulására, elsősegély nyújtásra betegség vagy baleset esetén). 4. A közösség alatt állók. Két csoportot képeznek, ezek a majorsági cselédek és a cigányok. A majorsági cselédek és családjaik nem a helyi, hagyományos közösségből származnak. Ugyan a mezőgazdaságban dolgoznak, de mégsem parasztok. Jövedelmük független a jó vagy rossz terméstől. Nincsen saját munkaeszközük és eszerint teljesen más a viszonyuk azok felé. Náluk hiányoznak a materiális javak, ezzel szemben szellemi kultúrájuk messze meghaladja a parasztokét. Ez utóbbi ugyan nagyon hasonlít a parasztokéhoz, de teljesen más jelentéssel bír.

3 Ez a felosztás a 19. század végén volt érvényes, noha azután az átvételekkel lassú társadalmi változás lépett fel, melyet még nem lehet behatásként értelmezni. Ez 1950 után érezhető volt, majd egészen 1965-ig a csoportosítás kívülről teljesen szétszakadt és az új csoportoknak tartalmilag új formát adott, illetve egy teljesen új viszonyt alakított ki a közösségi kultúra, a hagyományos kultúra és a társadalmi csoportok között. Itt elsősorban a műszaki (új közvetítési lehetőségek), gazdasági (gazdasági konjuktúra), társadalmi és pszichológiai tényezők hatottak együtt. 37