Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN vonják maguk után. Ez a változás a belső kvalitatív és kvantitatív változások kiértékelésével bizonyítható. Az „átvétel" és a „behatás" kifejezések meghatározását Gunda Béla alapján használom. Szerinte az átvett elemek a nép szerves körfolyamataiba teljesen beolvadnak, még akkor is, ha tulajdonságaikat forma szerint továbbra is megtartják. Behatás esetén a közösség belső szervezetéhez igazított elemek új folyamatokat hoznak létre, melyek a korábban már jelenlévő, hagyományos folyamatokat döntően befolyásolják.

2 A 19. század második felében az átvétel gyengült és a behatás erősödött, de ez a belső életformában és a belső egyensúlyban még nem okozott alapvető változást. Az aktív és passzív tagok közösségen belüli társadalmi rétege néhány területen (háztartási eszközök, mezőgazdasági munkaeszközök) az erősebb befolyásolás ellenére csak lassan és szervesen változott; a házak átalakulása az új építőanyag hatására felgyorsult. Mindkét folyamat a lakosság társadalmi helyzetének megváltozásával függ össze. A jobbágyság felszabadításával a régi jobbágyok társadalmi helyzete éppúgy megváltozott mint a privilégiumait elvesztő parasztnemességé. Ebben a társadalmi helyzet megváltozása nagyobb szerepet játszott mint a gazdasági tényezőké. A hagyományos közösségen belül előidézett társadalmi helyzet megváltozása belső folyamatot váltott ki, ami gazdasági változást eredményezett, és amely indirekt módon a közösségen belül is éreztette hatását. Az alacsonyabb, belső társadalmi szintek tagjai most szabadon elhagyhatták csoportjaikat, ami a jobbágyok számára korábban lehetetlen volt. Sokan beköltöztek a városba, elhagyták saját hagyományos életformájukat és kézművesek, munkások lettek. Az így megváltozott gazdasági helyzetük az otthon maradt hozzátartozóikra is pozitívan hatott, ami végül társadalmi helyzetük megváltozását idézte elő. A parasztok társadalmi rétegébe léptek előre, akik gazdasági okokból kifolyólag a piaci lehetőségeket jobban ki tudták használni. De a piac nem csak árut vett fel, hanem árut is közvetített; így jött létre a 19. század második felében az árucsere helyett az erősebb pénzforgalom. A külvilág most már nem csak indirekt módon hatott az életformára, a hatás egyre erősebbé vált. Ez a ház, a háztartási eszközök és részben a munkaeszközök jelentős megváltozásához vezetett. Mindez a három nagy amerikai kivándorlási hullám után, 1898, 1905, 1920, nagyjából megismétlődött. Noha sokan részt vettek a kivándorlásokban és kezdetben sok pénz folyt be a közösségekbe, ennek ellenére a változás még nem volt olyan intenzív és a külső képben sem idézett elő nagy törést. A kivándorlók vagy hazatértek, vagy életformájukat és tevékenységüket tekintve leváltak a hagyományos közösségről és csak látogatóba tértek haza. (A terület Ausztriához kapcsolása nem jelentett tartalmi változást!) 36