Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN legesen megvált a szülői háztól, menynek ment férje apjának házába, ahol egyiknek sem volt joguk, csak kötelességük. Ebben a periódusban még nem volt szokás a „bútor-staférung". A talált móringlevelekben egyszer sem akadtam bútordarabra való utalásra, de arra a ládára sem, amit kivétel nélkül minden asszony magával vitt. 7. A láda szót gyakran találtam meg leltárakban, de ritkán, hogy milyen fajta ládáról volt szó. Legfeljebb csak annyi utalás volt, hogy „ácsolt láda", „puhafa láda", esetleg „festett láda". Ez korok szerint változott, de mindaddig megmaradt a láda, amíg azt a sublót, ezt követően hamarosan a szekrény váltotta fel. A bútordarab változhatott, de jogi jelentősége megmaradt - nyelvi különbség nélkül. Az ácsolt ládának már csak nyomait találtam meg. Amikor még ezen a tájon belül a paraszti árutermelés minimális volt, az ácsok láttak el sok olyan feladatot, amelyek később az asztalos munkaköréhez tartoztak. így volt ez a keményfából készült szuszékkal is, amelyre az ács vaskörzővel és vésővel vonalas motívumokat húzott. Gazdaságtörténeti forrásaink azt bizonyítják, hogy az asztalosok, a kőművesek száma az akkori Nyugat-Magyarországon igen alacsony volt. Legtöbbjük a feudális főúr, vagy a városi polgárság részére dolgozott. Amikor a járási székhelyek hetivásárai, hamarosan a nagyobb központok országos vásárai egyre több kereskedőt vontak magukhoz, a falusi lakosság is kezdett az árutermelésre áttérni. A pénzforgalom megindulása életlehetőséget biztosított az iparosoknak, így az asztalosoknak is, akik természetesen azt az árút készítették, amelyet a vásárlók meg tudtak fizetni. Ebből az időből származnak az elérhető legrégibb bútordarabok: székek, asztalok, sarokpadok, amelyek kivétel nélkül késő empire karakterűek. Mint ahogy Pásztorházán az oda helyezett tanító bevezette a karcolt tojásdíszítő technikát, úgy nagyrészt Alsó-Ausztriából és Stájerországból betelepült asztalosok kezdték el a festett puhafaládák készítését. Ezeket szintén csak az asztalosok festették be. (lásd: Die bemalte Truhe im südlichen Burgenland.) Több mint száz festett ládát találtam. Ezek egyöntetűen azt bizonyították, hogy az elsők itt 1840 körül tűntek fel. A díszítés alapján „szociális csoportokat" látunk magunk előtt. Voltak gazdag díszítésűek, de olyanok is, amelyeken csak egyszínű vonalas mintákat találunk, valamint egyszerű mázolt, csak egy sötét színnel meghúzott, kazettával ellátottak. Az ár is eszerint volt megszabva. Múzeumainkban általában csak a gazdag díszítésűeket találjuk meg, mert ezek alkalmasak voltak „népművészet" bemutatására akkor is, ha az iparos áruja volt. A falusi közösség tagjai igencsak ügyeltek arra, hogy minden család anyagi helyzetének megfelelő, az „illő" díszítésű ládát vegyék meg. A díszítésnek a falu nyilvánossága előtt akkor volt jelentősége, 30