Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. amikor a lakodalom végén az új asszonyt átkísérték az após házába, és a ládát gyalog vagy szekéren végigvitték a falun. A faluközösség nőtagjai ez alkalommal sohasem takarékoskodtak a kritikával. A láda jogi jelentőséggel bírt a fiatalasszony számára. Idegen házba ment, ahol semmiféle joga, magántulajdona sem volt. Kivételt képezett ládája, amelyben a staférungját jelentő textíliák, apró személyes tárgyai voltak. A ládához tartozó kulcs nála maradt, anyósának nem volt joga ezt kinyitni. Az ő ládája az utcára néző két ablak között állt, a menyéé a sarokpad folytatásaként az udvar felöli falnál állt mindaddig, amíg az anyós nem költözött át a kamrába, és vitte az övét magával. A fiatalasszony lett a háziasszony, és ládáját az ennek megfelelő helyre állította. Generációk és ládák állandóan kicserélődtek. Mi a szakmánkon belül Közép-Európa-szerte, az ornamentikát tekintettük elsőrendű fontosságúnak, túlhangsúlyoztuk azt. Az élő kultúra hordozói, a festett láda használói a láda jogi jelentőségét tekintették mérvadónak. Ha a nagyanya meghalt, ládája a padlásra került, és ez történt később az anyóséval is, de két generációval később az „uralkodó háziasszonnyá" vált menyéé is erre a sorsra jutott. A „jogát vesztett" láda a házon belül vándorolt, mindig változtatta szociális rangját. Először csak oldalra tolták, hogy később lisztet tartsanak benne, majd rongyos láda lett a padláson, és ha a következő háziasszony ládája is odakerült, akkor lehozták a legrégebbit az istállóba, ahol abrakos láda lett. Amikor ebből is kikopott, kettévágták, és kutyaház lett mindaddig, amíg el nem korhadt. Aztán újabb divat jött, amit szintén az asztalosok vezettek be. A környék kisvárosaiban uralkodóvá vált a furnérozott sublót. Ilyen került ugyan a falvakba is, de ezt alig vettük tudomásul: ez nem lett a népi kultúra részese, nem úgy, mint a festett. Festett vagy nem festett, mindkettő ideje elmúlott, ma bútoráruházakból jön a lakásrendezés. Futószalagon készült tömegáru. Megszűnt a hagyományos népi lakáskultúra? Burgenlandban a paraszti életforma is megszűnőben van, helyét az ingázó közösség szemünk előtt kialakuló kultúrája foglalja el. Alakul a társadalom, alakul a kultúra. Alakul a szakmánk is? Mint a bevezetőben írtam, csak gondolatokat vetek papírra, amelyek itt az Alpesek közepén, ötvenéves kutatói tevékenységem elmúltával tolulnak fel bennem. Gondolatokat, melyek kételyeket támasztanak bennem: szakmánknak csak a „hagyományos paraszti kultúra" vizsgálata a feladata, avagy az állam népének társadalmi rétegei. Függetlenül azok vallásától, anyanyelvétől, de függően a regionális sorsközösségtől, hagyományos kultúrákat alakítottak ki a múltban és alakítanak ki ma is. Több mint harmincéves burgenlandi kutatási tevékenység elmúltával, ezek eredményei alapján, amikor hajdan egyoldalú nemzeti érzéseimet megfékeztem, kételkedem szakmánk 31