Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)
FONTES CASTRI FER RIENSIS № 3. Mérget az orvhalász nők alkalmaznak. Ezt az egyetlen „eszköz"-t használják. Az első világháborúig az otthon készített mérget bedobták (a beléndek magjait őrölték, s keverték néha kenyérbe) a vízbe. A halak ezt megették majd döglötten, vagy kábán emelkedtek a felszínre. A nők később a még biztosabban ható „Gulifankerl"-t (egy a tyúktetűirtó szert) használták. Egy másik, kizárólag férfiak által alkalmazott módszer volt a mésszel történő halászat. Oltott meszet töltöttek üvegbe, vizet öntöttek rá, a száját jól bedugaszolták, majd bedobták a vízbe. Néhány másodperc múlva robbanás következett be, mely szétrepesztette a halak hólyagját. Ugyanezen alapult a karbidos módszer is. A második világháború után egy ideig művelt, kézigránáttal történő halászat hasonló eredményt hozott. A rákfogás is a halászat része volt. Nappal, de éjjel ugyanúgy művelték. Éjszaka rákfogóval dolgoztak (22. kép). A rákfogó vasgyúrűből, vagy fűzfavesszőből áll, melyre fonalból, vagy gyakrabban drótból, készült hálót húztak. Három kötélen lógatták a vízbe. A hálóra csalit kötöttek, amely lehetett béka, füstölt hús, vagy egy darab máj. Előfordult, hogy akár tizet is vertek. Amint a tizediket leverték, az elsőből már ki is lehetett venni a zsákmányt. Gyakran öt rák is bekerült egy rákfogó. Manapság a gyárakból kiáramló szennyvíz teljesen kipusztította a rákokat. Ezt a Vasfarkasfalván (ma: Wolfau, A) „Reuschl"-nak nevezett eszközt egész Európában használták. A napközben gyökerek alá rejtőző rákok éjjel előjönnek a mederbe. Ilyenkor fenyőfából készített fáklyával foghatók. Két-három ember kell hozzá. „Egy világított lámpával, a másik kettő szedte a rákot. A háború előtt lámpa helyett gyantás fával világítottak" (Vasfarkasfalva). Itt az emberi erőn kívül semmi eszközre nem volt szükség. Fényforrás kellet, valamint kosár a rákoknak. A rákfogás ezen fajtáját sem Gönczi, sem Herman, sem a „A magyarság néprajza" nem említi. A fenyőfáklyás szúrás az alpesi halászat eszközeihez tartozott. A rákfogás egy másik fajtája különösen a gyerekek körében volt kedvelt. Itt horog helyett szalonnadarabot akasztottak a zsinórra, s a meder falához közeli vízbe lógatták. A rák elkapja a szalonnát, s akkora erővel fogja, hogy ki lehet húzni a vízből. A felnőttek legtöbbször nappal fogtak rákot kézzel. A meder falán lévő lyukakba nyúltak tenyérrel felfelé, így húzták ki a rákot. Ez DélBurgenland keleti és nyugati részén egyaránt ismert volt. Habermas János 1584-ből származó Egerben gyűjtött imádsággyűjteményében az 513. oldalon láthatjuk a már ismert fametszetet (23. kép). A kép hátterében két hálóval dolgozó férfi látható egy ladikban. A kép bal oldalán, az előtérben, Jézus látható, aki két halászhoz beszél. A halászok kezében, s előttük halászeszközök láthatók. A tenger ábrázolása eléggé vázlatos, sem a háló szerkezete, sem a ladik mérete és formája nem vehető ki. A művész csupán a halászat tevékenységére utal. A kép előterében látható hálók azonban job273
