Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN A mindhárom nyelvcsoportnál nyert tapasztalataim azt bizonyítják, hogy felfedezhető még a nemek szerinti különbség. Az egykor az asszonyi élethez tartozó jelenségeket máig is általában a nők mondják el, az pedig, ami a gazdasággal, a nagy állattal volt kapcsolatos, a férfiaktól hallható. Ennek alátámasztására mellékelem az „Aranymadár" című kötetemben közölt hiedelemtáblázatot. Ott a burgenlandi majorok és a magyar anyanyelvű parasztfalvak anyagát hasonlítottam össze, de ugyanez érvényes mind a három nyelvcsoportra. Kutatásom során nem nyelvcsoportot vizsgáltam meg úgy, hogy kiszakítottam a táj egységéből, hanem - a nyelvtől függetlenül az életet a holnapba átmentő emberi közösségek állandóan változó hagyományos kultúráját. Természetes, hogy egy ilyen kutatásnál nem elégséges az egyszerű kérdezés, hanem fontos a hosszú ideig tartó megfigyelés, átélés, az életforma lehető legmélyebb ismerete, ugyanakkor a három együtt élő generáció felfogása közötti különbségek megfigyelése. Minden generáció bent él korának, aktív termelőéletének kultúrájában, ehhez alakítja az előzőtől átvettet és hagyja el a számára időszerűtlenné váltat, egészíti ki a számára korábban szükségessel. Ezt adja tovább a következő korosztálynak, amelyik az örököltet nem tartja meg változatlanul, hanem szintén „megszűri" és kiegészíti. A hagyományos kultúra sohasem volt valami megszilárdult egység, hanem örök mozgásban kísérte az egymást váltó generációk életét. Szakmánkban Európa-szerte általános gyakorlat, hogy a kutatók egy „öregasszonyra" vagy „öregemberre" hivatkoznak. Tapasztalataim szerint az idős korosztály tagjai, akik a gazdaság napi gondjait átengedték fiaiknak, nem élnek bent teljesen a jelenben, illetve az ő jelenüket saját korábbi aktív életükre vonatkoztatják. Még helytelenebb az, ha az idős korosztály közlését a jelenben aktívnak értékeljük. (Legyen szabad mellékesen megemlíteni, hogy amikor történelmi okokból származóan évtizedekig távol voltam attól az alföldi pusztától, amelyikben fel- és belenőttem, amelyik az én személyes hagyományos kultúrámat alakította, a korombeliekkel megértettük egymást, korosztályunkon belül emlékeztünk, a távollétem alatt felnőtt két korosztály kultúrája „más" volt számunkra akkor is, ha a mi korosztályunkéból sok jelenség megmaradt benne.) Ugyanezt tapasztaltam akkor, amikor a húszas években Amerikába kivándoroltak idős korukban (horvát, német és magyar anyanyelvűek egyaránt) visszatértek falujukba: szinte idegenül érezték magukat a megváltozott kultúrában. Számomra ez annyiban is jelentős volt, hogy beszélgetéseink során megismerhettem az egyes generációjuk kultúráját, de a nyelwáltozást is. A falvakban maradt korukbeliek ezt nem látták olyan világosan, mert ők bizonyos mértékig mégiscsak bent éltek utódaik életforma-változásában. 22