Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN bántok lettek, ami miatt mindmáig a horvát nyelvűeknél sem kedveltek.) „Eö die ura Ngha hagiasabul kett olanak attam, hogy pistrangot hoztak p. 1. " Ezekkel később is gyakran találkozunk, és mindig egy pisztrángot hoztak. Ebben az évben rendszeresen vásároltak friss halat, amiről Gerdakovics tiszttartó ír, így január 3-án, március 1-én és 24-én. „Pontifi 37 Soos, Fris hal Czukafi 5. harcza fi 7. Eöregh Harcza 9."Külön megjegyzik: „egy kis halaczka". Ez évben történt először, hogy édesvízi sóshalat említenek. Jobbágy Jeremiás levele szerint február 20-án „...lm kültem Nagodnakpéntekre valami kevés halat ugy mint 8 Pontiot és három Czukat". Majd márciusban többször: 4-én. „Halaszok fogtak 8 Czukat apró czukat halat pontiot ötöt. "8án: „Friss hallatis kültem egy Laitban Ugy mint Pontot No.22 Czukat No: 12. " E hónapban küldeményét többször megismételte. 1643-as urbáriumban olvassuk, hogy a bolfalvi, Vasfarkasfalvi (ma: Wolfau, A) „Milner Peter Szent György napban ado pénzt ad, Karacsonban egy Tök halat. Hinker Kristófnak Molna vagyon. Ad Karacsonban egy Tök halat. " 1643ban csak Jobbágy küldözget egynéhány „halaczka f'. Pestises évek voltak, a vész a halászokat sem kímélte. 1644. április 22-én írja Gerdakouich Mathyas: „lm Ngnak egy kis Czukat kültem, nem tudom, Nagos Uram, majd toua hol Uegiunk halat az Nagd szamaira, mely halaszunk. Volt keteö megh holt, s az keteö most is adyiokban sinlodik... " 1645-ben csak arra találunk hivatkozást, hogy a tógazdaság kihat a birtokos család halétel rendjére is, és ha böjti időben a halászat akadályokba ütközik, a konyha szűkében maradt. így írja Jobbágy Jeremiás március 12-én, és három nappal később urának, hogy kevés a hal, az olvadás miatt nem tudnak a jégre menni a halászok. (F. 23—24) 1644 áprilisában Jobbágy J. Batthyány Ádámnak arról ír, hogy a haltartóból fogtak halat a böjti napokra. (F. 25) Aztán sorjáznak a híradások a halászatról, halküldeményekről. (F. 26) 1649 februárjában Jobbágy Jeremiás küldözget halakat - a böjti időben azonban egyet sem. Augusztusban találkozunk állandó halvétellel. (F. 27) Adataink szerint a konyha számára az év folyamán a legjelentősebb időszak a böjt volt. így 1648. január 18-án részletes kimutatást találunk. (F. 28) E felsorolásból nem csak a böjti eledeleket ismerjük meg, hanem az udvartartást is, a rang szerinti besorolást. Ez a beosztás általános lehetett, mert már 1646-ban is így írták fel. 1648. áprilisában Temlin Balázs értesítette B. Ádámot, hogy Zrínyi Miklós mindenféle „tengeri marha? küldött. (F. 29) A sós hal általánossá vált. Jobbágy Jeremiás március 3-án írta B. Ádámnak, hogy korábban a porkolábok böjtben sós halat kaptak. Friss hal nincs, ha a karika halat a mészáros kiárulná hús árában, még nyernének is rajta. (F. 30) 184