Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. tak ki, de ezeket nagyon takarékosan osztották el. (F. 15) Az ezt követő években ezen a délnyugat-dunántúli tájon ismét háborúk követték egymást, hallal kapcsolatos feljegyzéssel nem találkozunk. 1607-ben írja Egerváry Ferenc Batthyány Ferencnek, hogy a szeles idő miatt nem fognak halat, de ha lesz, mindjárt küldene. (F. 16) 1610 február 20-án a pisztránghalásznak a dézsmarozsból adtak, 1631. március 2. Rohoncra az asszonyságnak vittek halat, augusztusban egy harcsát. 1632. január 4. és december 31. közötti időszakban a dobrai (ma: Neuhaus, A) számadásban találunk adatot arról, mennyi halat fogyasztottak el az úr konyháján. (F. 17) Vettek pontyot, csukát, kecsegét sőt csigát is. Az 1637-es év ismét halszegényessé vált. Egyetlen adatot találtunk: június 5-én „owary halaznak es Baratfalwy erdő ispánnak, hogy halat hoztanak p. " 1838-ban viszont nagyon meg növekedett a halvásárlás, pontyot, csukát sőt angolnát is vettek. (F. 18) A szalonaki borszámadás arról értesít minket, hogy március 28-án, júliusban és augusztusban rákot, csíkot, pozsárt, harcsát vettek a konyhára. (F. 19) 1639-ben a vár alatti halastó lehalászása után feljegyezték, hogy kinek mennyi halat ajándékoztak. (F. 20) 1639-ben találkozunk olyan adattal, amely nemcsak a halak darabszámát, hanem annak súlyát is tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy az árutermelő halgazdálkodás megkezdődött, és az ajándékozás ellenére is a termés súlya alapján számoltak el. A hal ekkor itt még csak böjti eledel volt és akkor fogyasztották, ha kaptak. A hal Bécsben ebben az időben már a karácsonyi főeledel, itt azonban ez a vallási élettel kapcsolatos szokás még ismeretlen. (F 21) Függetlenül a tógazdálkodásból származó haltól nyáron kereskedőtől vettek halat a konyha részére. A lehalászás halát ekkor még nem tudták nyárra eltartani, hanem egyben eladták. Itt még hiányzott a haltartó, ami később a halgazdálkodás szerves részévé vált. Az ezévi (1639) rohonc-szalonaki számadás szerint 30 font halat vettek. (F. 22) Az 1640-es évből egyetlen adatot sem találtunk, és a következő évben is csak azt látjuk, hogy a nyári időben ismét halat vettek. Az 1641. május 1-én írott levél végén olvassuk: „egy Tekenió's bekatis Kültem im". Májusban nagy vendégségre készültek, három napig május 7-8-9-én: „Minthogy az vendégeket ide vártak péntekre, halasztanak az Inczedy halastóban 8 ember, azoknak napi p.3. teszen 3 nap. P.9. " Augusztus 31. írja Temlin Balas Rakitsanból: „Nagdnak ime kültem Tiz Czompot, ket Chukat, három kíarazt, es egi keszeget. .. Az halaszokat is Ngd parancholat szerint mind halastol föl kültem. " 1642-ből csak kevés adat maradt ránk, egyet a szalonaki borszámadásban találtunk. Szalonak (ma: Schlaining, A.) környékén „oláh"-okat telepítettek le. (Oláh, wlachi: szintén horvátok voltak, de életformájuk azokétól nagyon különbözött. Számuk kicsi volt, kiváltságukká vált, hogy urasági dra183