Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN uram, de mindazonáltal alkalmasak azok is, a kikeket Kdnek küldtem, ha elevenen mehet... "Már ebben az évszázadban feltűnik, hogy míg a városiak például a bécsiek és a gráciák - a holt halat nem kicsinyelték le, addig a vidéken élők, főúri családjaink is, igyekeztek eleven halat konyhájukba vinni, a megholt hallal szemben bizonyos előítélettel voltak. Ez a táj paraszti lakosságánál is így volt, és máig megmaradt. (Kivételt képez a élelmiszeripar által bevezetett fagyasztott hal, amelyet azonban vidéken máig sem tesznek a karácsonyi asztalra.) A délnyugat-dunántúli területen a Batthyány- és a Nádasdy-birtokok szomszédosak voltak, a kettő gazdálkodása között azonban igen nagy különbség mutatkozott. Az előbbiek geopolitikai helyzetük révén ekkor még teljes konzervativizmusban éltek, a jobbágygazdálkodás nyújtotta a létalapot. Az északi szomszéd, a Nádasdy-ak kedvező geopolitikai helyzetük révén időben be tudtak kapcsolódni a halgazdálkodásba, és nagyszámú halastó építésébe kezdtek. Mivel azonban Nádasdy leginkább birtokaitól távol képviselte a haza érdekeit, e feladat ellenőrzése nagyrészt feleségére szállt át, aki e munkában fiát, Ferencet is bevezette. A hal, a halastó gyakran tűnik fel leveleikben, egy házaspár és a halgazdálkodás kapcsolatát itt találjuk meg legszebben. Kanizsai Orsolya a tógazdálkodás terén szinte szakemberré vált. így 1557. okt. 13-án beszámolt arról, hogy Hegykőre ment, a vizet a mezőre bocsátották, (F 10) Nádasdy Tamás fiát utasítja, hogy küldjön halat, lisztet, és ismerősöknek böjti halat. (F. 11) Ugyanekkor feleségének, hogy „ha Ferkót elvüszöd veled halasznyi, jelesben hogy náthás és hogy kevés ház vagyon ott Kereszturat". A lékai tiszttartó is állandó levélváltásban állt urával. így 1559. március 15én beszámolt arról, hogy az asszony és fia végignézte a halászatot, s hogy a külső tóba halat telepítettek. (F. 12) Kanizsai Orsolya 1560 júliusában ugyancsak telepítésről ír: negyedfélszáz pisztrángot engedtek a tóba, az egyik két arasz és négy új hosszú volt. (F. 13) július 3-án N. Tamás írja feleségének, hogy pisztrángra akar halászni. Itt találkozunk először tájunkon belül a pisztrángos patakok említésével, amelyben „inó"-val horgásztak. A fentiekből megállapíthatjuk, hogy Nádasdy Tamás családjában a hal, halgazdálkodás, halászás a családi kultúra szerves része lett. Ha ugyanebben az időben a Batthyányiaknál a hal és család, közösség kapcsolatát vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy itt a hal még ajándék volt, általában csak élelemként tartották számon, és igen szűkösen fordult elő, akkor került hal az asztalra, amikor éppen a jobbágyok hoztak néhányat a konyhára, avagy a tiszttartók közül valaki venni tudott. A halastó még nem jelentette a nagyüzemi vizet, hanem alkalomadtán „meghúzták". így 1581ben a vár alatti halastóból 250 retkét (Dunai galóca, Hucho hucho L.) fog182