Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. a keresztanyai kötelességet megújító ajándékozás. Szimbolikusan újították meg a keresztségét. Ugyanakkor azonban, ha valaki húsvétkor látogatóba jött, szintén hímes tojással ajándékozták meg. Ezt adta az eladósorban nőtt lány is udvarlójának. Húsvét hétfőjén a tojás már játékszer lett. Amikor a tojásdíszítés itt háziipar jellegű lett, kezdett megszűnni falubeli jelentősége, és áruvá vált. Ma a tojás helyett csokoládétojással, sztaniolba csomagolt csokoládényúllal újítják meg a keresztanyaságot. A „régi", zárt falu (1970 előtt) vallással kapcsolatos húsvéti tojásának szimbolikus jellege csak egyetlen formában maradt meg: ha két húsvét között valaki meghalt a családban, akkor a gyerek - a szokásossá vált csokoládék mellett még mindig kap egy fekete alapon díszített tojást. De ez nem azonos mintájában az idegenforgalom részére készített tömegáruval, hanem megtartotta a korábbi díszítőelemeket. A húsvéti tojás festőanyaga a század elején még a vöröshagyma haja volt, ettől barnásvörös színt kapott. Gyakran festettek azonban a kiáztatott vörös krepp-papír levében is. Az első világháború után terjedt el a gyári festőanyag. Az üzletek ajánlatától függően ekkor már nemcsak a vörös színt használták, hanem gyakran a zöldet is. A keresztgyerek mindig piros tojást kapott, más színűt udvariasságból ajándékoztak. Őriszigeten, ebben a kicsi evangélikus faluban, 1980-ig általános volt a tojásdíszítés. Majdnem minden asszony csinálta. Ennek napja az evangélikusok egyik legnagyobb ünnepe és munkatiltó napja, nagypéntek volt. A tojásírás nem számított munkának. A protestánsoknál ezen a vidéken nagyobb fontosságúnak tekintik a keresztszülőséget, mint a katolikus falvakban, így a keresztanyák (sok esetben két-három keresztszülő is volt), igyekeztek elegendő tojást díszíteni. A tojásírás általános volt, és a minták kizárólag geometrikusak maradtak. Ma már a hímes tojás szerepe megszűnt, helyét csokoládé és a - magyar nyelvükben is - Osternestnek nevezett új szokás foglalta el. Említett falunktól alig három kilométerre terül el Alsóőr, a mintegy 1100 lakosú, tiszta katolikus falu. A második világháború előtt a hímes tojás itt is általános volt, és a motívumok megegyeztek az őriszigetivel. Ekkor már csak néhány asszony írta őket úgy, hogy helyi megrendelésre is dolgoztak: egy tojás megírásáért általában egy nyers tojást kaptak. Ahogy Pásztorházán (ma Stinatz, A), a horvát nyelvű faluban a karcolt díszítés kiszorította az írott geometrikus ornamentikát, úgy itt is változás állt be ezen a téren: a hajdani bábaasszony lánya új mintákat vezetett be, amelyekben a katolikus szimbolika uralkodott. A néhány íróasszony nem tudta ezeket írni, és abbahagyták a díszítést. „Bába Róza" lett a falu egyetlen tojásíró asszonya. О is nagypénteken díszített, de a hatvanas években már alig 40-50 darabot. Csak az ún. régimódi családok írattak még, a többiek már csak az egy17