Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. Az a tény, hogy adataink az 1657. évvel megszűnnek, azzal függ össze, hogy Zrínyi Miklós 1560-ban megkísérelte Kanizsát visszafoglalni és az egyre véresebb portyázásokra már ekkor sor került. A közölt adatok gazdaságtörténeti jellegűek, a Batthyány-uradalmaknak a jobbágygazdálkodásból az uradalmi gazdálkodásra való áttérésével kapcsolatosak, számunkra azonban a táj hagyományos kultúrájának alakulásáról, az egymással szomszédos tájak kölcsönhatásáról is fontos vonatkozásokat mutat. Az egymás mellett élés nem maradt nyom nélkül, és ennek kultúrabeli következményei évszázadokon át érezhetőek maradtak. A hadtörténet, a gazdaságtörténet kihatott a társadalomra és annak kultúrájára is. A 16. század második felében a királyi területeken, a Balatontól északra a katonai helyzet bizonyos mértékig megnyugodott, de ettől délre a Balaton és a Dráva közötti vidéken egyre nyugtalanabb lett. Ez a Batthyány-uradalmakat érintette a legkeményebben. A török birodalom itt igyekezett nyugat felé terjeszkedni, a Dráva mindkét oldalán igyekezett Steiermark felé előretörni. Sziget után 1600-ban Kanizsát, amelyet egy szinte bevehetetlen végvárrá építettek ki, is elfoglalták. Állandó török beütések pusztították Zala és Vas megyék falvait. Elérkezett a menekülthullámok időszaka. Keletről magyarok, elsősorban nincstelenné vált nemesek kerestek menedéket. Ezek többsége a Batthyány-seregekben talált kenyeret. Délről, Horvátországból egész falvak kerestek új hazát. A Batthyány Levéltárban ezekből az évtizedekből igen nagy számú adatra akadtam, amelyek újabb és újabb menekültcsoportok érkezéséről adnak hírt, ezt a tiszttartó jelenti és kérdezi urát, hová telepítse le az érkezőket. Sajnos volt hely elég, az állandóan ismétlődő török portyázások során sok falu porráégett, lakói elpusztultak, vagy elhurcolták őket. Ilyen háborús időkben, amikor Bécsnek más dolga volt, a földesúr maga igyekezett e tájat védeni. Ehhez szüksége volt új alattvalókra, ezek adóira, munkaerejére. A horvát menekültek nagy részét az elpusztult falvakba telepítették le úgy, hogy azok vallásukat, nyelvüket megtarthatták. Ekkor alakult ki az egynyelvű falvak hálózata, az anyanyelv egyúttal falunyelwé vált. A korábban már itt élők helyzete nem volt ilyen kedvező, mert a reformáció idején a Batthyányiak is átvették az új vallást, és ezt alattvalóikra is rákényszerítették. A reformáció hullámai itt nemcsak vallási, de politikai téren is nagy jelentőségűek voltak. Ez a terület szinte le lett választva a királyi Magyarország területétől, megszűntek a kereskedelmi kapcsolatok, a táj minden téren magára maradt. A Batthyányaknak maguknak kellett a fennmaradáshoz szükséges utat megtalálni, kénytelenek voltak gazdálkodásukat a helyzetnek megfelelően átalakítani. „A középkorban és az újkor első századaiban a nagybirtok termelési formája a jobbágybirtok volt, azaz a nagybirtokos földesúr nem rendelkezett ön175