Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)
GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN A 16. század második felében a Dunántúl északnyugati részén a belső rend és a gazdasági helyzet bizonyos mértékig megnyugodott, a Balatontól délre, ill. délnyugatra fekvő területeken azonban egyre veszélyesebbé vált a helyzet. 1566-ban elesett Sziget, Babócsa is török kézre került, s ezzel megnyílt az út Stájerország, a császári birodalom fontos tartománya felé. Ennek megvédése érdekében a Balaton és a Dráva közötti vidéken védelmi vonalat szándékoztak kiépíteni. 1566 után az Udvari Haditanács létrehozta a Kanizsainak nevezett főkapitányságot. 1577-ben a Brück an der Murban megtartott tanácskozáson ezt a területet a stájer rendek alá rendelte. 1600ban Kanizsa szintén török kézre került 1 . Ez a táj történelmét máig érezhetően befolyásolta, és táji kultúráját is megszabta. Ez a délnyugat-dunántúli táj már a római birodalom idején fontos közvetítő szerepet töltött be. Pribina birodalmának központja lett. A Steiermark-Karinthia elleni 15. századi rabló hadjáratok, melyek elsősorban Horvátországot sújtották, éreztették már hatásukat. A Batthyány Levéltár adatai arra engednek következtetni, hogy az itáliai kapcsolatok meggyengültek. Amikor Horvátország keleti része és Somogy megye török uralom alá kerültek. Ez a táj kényszerkonzervatizmusba jutott, elvesztette a szomszédos területekhez való aktív kapcsolatát. A Balatontól északnyugatra eső területek, a Nádasdy birtokok távol estek a keleti határoktól, jól kiépített várrendszer biztosította a kereskedelmet. Már a 16. században betelepítették a menekült horvátokat, akik a tulajdonos jövedelmét biztosították. Az új helyzethez lehetett alakulni, igazodni. A majorsági gazdálkodásra át tudtak térni, és a gazdasági fellendülés szellemi fejlődést is gerjesztett. A körmendi Batthyány Levéltárban talált adatokat témájuk szerint csoportosítottam. A jobbágygazdálkodás idejéből származó leveleket „A hal és társadalom"címen közlöm. Ebben mutatom be a táj főurainak egymásközti halajándékozásait, valamint az alkalmazottak és jobbágyok által vásárolt halakat, amelyeket a „konyhára" szántak. Megállapítható, hogy az árutermelés idején ez a halellátási mód alig fordul elő. „Az árutermelő tógazdaságra való áttérés"fejezetben a tógazdaság kialakulását, az önellátó halastótól az árutermelő tóig, illetve a tavak hasznának eredményeit foglaltam össze úgy, hogy a termelés változása révén kialakult halásztársadalom annak eszközeit, a tavak építésével kapcsolatos különböző iparágak bekapcsolódását is figyelembe vettem. A dunai halkereskedésre való átállás kezdetén még kevés árut közvetítettek, de ez néhány éven belül árutovábbító szervezetté alakult át, és hatalmas jövedelmet biztosított. Az adatok évente eltérőek: egyik évben az üzlet-lebonyolítás teljes egészét megkapjuk, a másikban csak néhány hivatkozással találkozunk, és vannak évek, amelyekben egyetlen adat sem fordul elő. Ez a különbség legtöbb esetben a hadi akciókkal, török beütésekkel kapcsolatos. 174
