Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN nemzeti hovatartozás. A parasztnemesi faluközösség érdekeinek megóvása miatt sem házasodtak más magyar nyelvű faluból. A rendi hovatartozás döntőbb volt, mint a nyelv. így az őriszigeti evangélikus eklézsia alapításakor megszabták, hogy ehhez tartozik Nemesjobbágyi (ma: Jabing, A) parasztnemesi közössége is (ezek a századforduló körül feladták magyar nyelvüket), és a Stájerországból Kiskarasztosra (ma: Kleinbachselten, A) átmenekült parasztnemesek is, akiknek anyanyelve német volt. őrisziget, Nemesjobbágyi és Karasztos lakói egymás között házasodtak, és az átházasodás szerint váltották nyelvüket. Három, középkortól kezdve fennálló magyar település, három felekezettel, három, egymástól lényegesen különböző falukultúrával és három nyelvdialektussal, amelyre mindmáig nem hatott a nyelvújítás. A hajdan egytelkes parasztnemesek utódaiból nyolcad-tizenhatod telkes törpeparasztok lettek, akiknek az anyagi helyzete már a 18. század végén lényegesen rosszabb volt, mint a környékbeli jobbágyfalvak lakóié. A két pulyai településnek, részben a más megyéhez való tartozás miatt is, alig volt kapcsolata a dél-burgenlandi magyar nyelvcsoporttal. A tájtól, annak gazdasági kapcsolataitól függően, más kisregionális fejlődés szabta meg kultúrájuk és nyelvük alakulását. Négy magyar nyelvsziget, négy egymástól különböző falukultúra! Hangsúlyozom a „kultúra" fogalmát, amely igen mélyen gyökerezik. Csak az a kérdés, hogy ez az anyanyelv szerinti magyar-e, vagy attól független kistáji. E kérdés megválaszolására kiválasztottam néhány kultúrjelenséget, amelyeket mindhárom burgenlandi nyelvcsoportnál megvizsgáltam. 1. Egy papírlap fekszik előttem. Rajta hímes tojások ábrázolása két délburgenlandi magyar és két horvát nyelvű faluból. Miért csak ebből a négyből? Azért, mert más faluban nem szokás. Miért ebben a négyben maradt meg, nehéz lenne megválaszolni. A két horvát nyelvű községben a századforduló idején még viasszal írták, mint Alsóőrön és Őriszigeten is. A hajdani felső-magyarországi határszélről jött ide annak idején egy tanító, és a kézimunka-oktatás keretében bevezette a karcolásos díszítőtechnikát. A megismert új divattá vált, és néhány éven belül elfelejtették a korábbi díszítőmódszert. Ha egyoldalúan csak a népművészetre gondolunk, akkor a mintánál maradhatunk és megvizsgálhatjuk annak változását, variálását. Húsz éven keresztül évenként begyűjtöttem párat ezekből a tojásokból, és meg tudtam állapítani, mennyiben hatott az idegenforgalmi szervezetek akciója, amelynek keretében partnervállalataiknak — húsvéti üdvözletként - ezeket a szem számára csalogató tojásokat rendelték meg ezerszámra. Eredetileg a keresztanyák karcolták a tojásokat keresztgyerekeik számára, és adták nekik húsvét vasárnapján. Nem a díszítmény volt fontos, hanem 16