Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN ki.

131 Az ilyen jég alatti módon történő halfogás egy jó évezreden keresztül megmaradt, és úgy látszik, megőrizte a kontinuitást, mert az alsó-ausztriai Statthalter 1884-ben törvényben mondta ki, hogy kővel vagy más kemény eszközzel való jégre ütés, és így a hal elkábítása tilos. Ugyanekkor „ Tollkeulé' a jégalatti hal elfogása céljából tilos. (Egyes halászok vélemények szerint a Tollkeule halméreg lenne.)

132 A Morva folyó mellékén a jégalatti halütés máig is általános. A látott hal fölött itt is kalapáccsal vagy más kemény tárggyal ütnek a hal fölötti jégre, gyorsan léket vágnak, és kiveszik a halat.

133 Általános volt a horog használata. Az 1616-ban hozott rendelkezés megszabta, hogy télen a jégen egy negyed fenékhorog, amely tizenkét horog lehet, egy Luegstatt-on, azaz bevető léken használható, de semmi más eszközt nem engedtek meg, és több horgot sem. Mindegyik halász, aki a léket kivágta, maradjon azon a helyen, ez az ő tulajdona, és senki más nem foglalhatja el. De ha ez a horgát felhúzta, és a léket elhagyta, azt szabadnak lehet tekinteni. Más horog használata és csukára való horgászás tilos. Egyetlen halász se horgásszon többször, mint hetente kétszer.

13 1636-ból származó leírás a következőről ad hírt: „Egy halászt találtam, aki a jégbe tíz léket vágott, és mindegyikbe egy vastag zsinóron lógó horgot akasztott be. Mindegyik horog egy kis kolompra volt rákötve. Amint egy hal a horogra akadt, jelzett a kolomp, és a halász ezt levette és új csalit akasztott rá. Én élvezettel néztem, mert a kolomp olyan gyakran jelzett, egyszer az egyik, majd a másik léknél, hogy attól az örömtől, hogy ilyesmit láthatok, magam is elfagytam." Freudlsperger, aki ezt az adatot közölte, megjegyezte, hogy a jégalatti halászat ilyen módja a salzburgi tavakon általános volt, és hivatásos halászok végezték. A pungeaui Zellerseen ennek a módszernek a neve „Samstaglaugangeln', azaz szombati fenékhorog volt.

135 Egy halászjogra vonatkozó pereskedésből olvassuk, hogy a bajorországi Kloster Beuern kolostor halászai az Oorseen és a Rätlseen régi jogaik szerint a jégen fenékhoroggal, lábóhoroggal, „Kettenangeln '-el dolgoztak.

136 A „Gaberlzeug", azaz villáseszköz az egész év folyamán általános volt. Ez nem más, mint egy villásra vágott fűzfadarab, amelyre horogínt tekertek fel. Ezt a villát egy partmenti fához, avagy karóhoz kötik. Ha a horgot egy hal húzza, a villára tekert zsinór letekeredik, a halnak még úszási lehetőséget ad. Ennek egyik változata az, amikor a horogínt egy fadarabra tekerik rá {Prügelfischerei = Prügel = fadarab), és ha a hal a horogra ráharapott, húzza az int, amely a fadarabról letekeredik.

137 A welsi polgárok már 1495-ben halásztak ott, ahol a jég „felszakadt".

138 Egy 1615. évi előírás szerint a Mattseen csak három nappal az után volt szabad halászni, hogy a jég megtört és úszott.

139 A feltört jégen való halászásra az eferdingi halászok szabályzatából 1668-ból olvassuk: „Ahol egy tilos jég van, azt nézze meg előbb a halászmester és a városi jegyző, és senkinek se 162