Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. mellett, de magyar oldalon telepedett le és vált e tájak kultúrájának részesévé.) Mivel egymással nem összefüggő puszta falvakat telepítettek meg, a behozott lakosság „nyelvfalvakat" alakított ki. A Seewinklbe az Enns felső folyásának vidékéről hoztak magas hegyvidéki kultúrában élő családokat. Dél-Németországból is jöttek csoportok. Számunkra kérdésünk megválaszolásánál az a fontos, hogy - bármilyen nyelvűek is voltak - más-más táji kultúrából szakadtak ide, és törvényszerűen (házigazdámra hivatkozva) kénytelenek voltak kultúrájuk alépítményét, ami túlélésüket biztosította, megváltoztatni. A nyugat-magyarországi és az elő-alpesi, kelet-ausztriai hagyományos kultúrtáj tagjai lettek. Amikor a közép-európai gyáripar kialakulásának következtében az új ipari központoknak egyre nagyobb mennyiségű élelemre lett szüksége, a még nem árutermelő kisparaszti gazdálkodás nem tudta ezeket az igényeket kielégíteni. A feudális földesúrból ekkor, a 18. század végén, a 19. század elején lett feudális nagybirtokos, és alakult ki az uradalmi gazdálkodás, amelyik egy újabb társadalmi réteget, az uradalmi cselédek közösségét alakította ki. E közösség tagjai nem tartoztak az urbáriális falvakhoz, zárt, uradalmi majorbeli egységet alkottak. Ez kultúrájukban is megmutatkozott. (Lásd: Kire marad a kisködmön?) Ugyancsak a gyáriparosítás hozta magával a jobbágyság megszüntetését is, ami viszont nem jelentette a korábbi önmagukba zárt falvak megnyitását. Továbbra is megmaradt az egymás mellett fekvő falvak „falukultúrája" úgy, hogy ezek egy kistájon belül, függetlenül a lakosság „falunyelvétől", különböző faktoroktól függően hatottak egymásra. Itt nem lehet feladatunk az „őslakosság" kérdését megoldani, nem is lenne lehetséges. Az tény azonban, hogy már a 12. századtól magyar határőrtelepek léteznek e tájon belül, lakosaik „vérükkel fizették adójukat", parasztnemesi településeket alkottak. Török pusztítás, főúri hatalmaskodás következtében csak néhány maradt meg belőlük: Alsóőr/Unterwart, Felsőőr/ Oberwart, Őrisziget/Sziget i.d. Wart a Pinka völgyében, Dél-Burgenlandban. Középpulya/Mittelpullendorf és Felsőpulya/Oberpullendorf lakóinak parasztnemesi származása még nem tisztázott. Természetesen élt magyar anyanyelvű lakosság más falvakban is, de ezek száma nem volt jelentős. A török kor óta a három dél-burgenlandi zárt magyar nyelvű település lakói a Magyarországhoz tartozás ellenére is nyelvszigetet alkottak, kimaradtak az egyetemes nyugat-dunántúli gazdasági és még erősebben a szellemi változásokból. Mint parasztnemesek, szabadon választották meg vallásukat. így aztán Felsőőr lakosságának többsége kálvinista lett, Alsóőr tiszta katolikus maradt, Őrisziget, a legkisebb település pedig az evangélikus hitvallást követte. Hogy vallásosak voltak-e vagy nem, azt nehéz lenne megválaszolni, a vallási identitás azonban mindig erősebb volt, és erősebb ma is, mint a nyelv15