Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)
GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN tudomány-e, avagy a paraszti, polgári, nemesi közösségek hatottak egymásra, és hogy a nép nem társadalmi rétegekből álló egységet jelent-e. Viski Károly oltotta belém a kételkedő tamásságot. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy sorsom majd egyszer kidob engem a magyar határokon belüli magyar életből, és a kerítésen betekintve leszek nemcsak a magyar, hanem az igen megkeveredett közép-európai hagyományos kultúra - Móra Ferenc szerinti - szolgálómestere. • • • Nézzük meg Burgenland nyelvi és földrajzi-táji megoszlását. A tartomány északi részén két „kisregionális" földrajzi tájat találunk. A Fertőtől keletre a Hanság korábban szikes pusztáját, nyugatra a Lajta-hegység déli lejtőjén a középkortól kialakult minőségi bortermelő tájat. (A kis lakosságú Ruszt nem ok nélkül lett szabad királyi város.) A Rozália-hegységnél megnő az erdőgazdaság jelentősége. Ettől délre a vizes, agyagos talaj csak az urbáriális paraszti gazdálkodásra volt alkalmas. Ez a talajviszony jellemzi Burgenland déli részét is. Kivételt képez Rohonc (ma: Rechnitz, A) vidéke és Vashegy (Eisenberg, A), ahol a talajviszonyok miatt a szőlőtermelő kultúrának is jelentős szerep jutott. A táj - a korábbi évszázadok szabályai szerint - feudális földesurak tulajdonában volt, akiknek annak idején nemcsak jogaik, hanem igen súlyos kötelességei is voltak. Érdekükben állt, hogy alattvalóik legyenek és ezek adóiból várakat építhessenek, katonaságot tartsanak, sőt személyesen is védjék hazájukat és alattvalóikat. Gondoljunk csak a Nádasdyakra, Batthyányiakra stb. A letelepített paraszti lakosságnak jogaik is voltak, amelyeket az urbáriumokban rögzítettek. Török beütések, pestisjárványok következtében egyikmásik falu elnéptelenedett. A kihaltak helyébe új alattvalókat verbuváltak. Bécs első ostroma után pl. a kihalt lakosság helyébe horvát telepeseket hoztak a Duna (Bécs és Hainburg közötti) szakaszára. A helynevek megmaradtak, csak a nyelvcsoport változott. A második ostrom után eltűnt a horvát lakosság, és német telepesek lettek az urbáriális alattvalók. Ugyanez történt a Seewinkelnek nevezett Fertő-melléki tájon is, ahol a honfoglalás kori helynevek (Mosontétény/Tadten, Mosontarcsa/Andau) korábbi magyar nyelvű lakosságra engednek következtetni. A Szerémségben és Horvátország keleti részén nyugat felé nyomuló török veszély elől a feudális földesurak Alsó-Ausztriába és Nyugat-Magyarországra mentették át veszélyeztetett alattvalóikat, amikor itt a puszta falvakat kellett telepíteni. Az úrbéri törvény alapján minden parasztfalu egy zárt egységet képezett. A falun belül megmaradt az anyanyelv, és a magyar korona területén a vallás is. (Ez az utóbbi az oka annak, hogy Bécsből, Alsó-Ausztriából és Stájerországból elűzött zsidó vallású lakosság a határ 14