Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN tőségük egyre növekedett és már 1516-ban előírták, hogy minden halkereskedőnek és halásznak „mint felesketett polgárnak" a céh tagjának kell lennie. A kereskedők és a halászok között nem volt meg a békés együtt élés, a gazdaságilag jelentősebb kereskedők nem kívántak az áruszállító halászokkal közös céhben lenni, és 1582-ben a közös céhből ki is léptek.

8 A bécsi halászcéh sohasem lett jelentős, a halkereskedők viszont európai fontosságúvá váltak. Tevékenységük kihatott a magyarországi vizek halászatára is, amely ennek következtében árutermelő halászat lett. A hagyományos árutermelő-halászat eszközei nem változtak az évszázadok folyamán. Erre nem is volt szükség akkor, ha a víz és a halfajták azonosak voltak. Eszközváltozásra csak a 19. századtól kezdve került sor, akkor, amikor a folyóvizeket szabályozták, az árterületeket beszűkítették. Még lényegesebben hatott a 20. század folyamán végrehajtott vízierőmű-építés, melynek következtében sok halfajta kihalt, és újabb eddig itt ismeretlen halfajtát telepítettek be.

9 Ma már alig beszélhetünk „hagyományos árutermelő halászatról". Ez a mesterség szinte teljesen kihalt, helyét a sporthorgászat, a szabadidő szórakozás általánossá vált ága foglalta el. A hagyományos halászat a történelmi múlthoz tartozik, és ennek vizsgálata is lényegében történettudománnyá vált. A hagyományos halászat vizsgálata során két csoportot tudunk megállapítani. Egyik a hivatásos halászat halgazdálkodással egybekötve, a másik az orvhalászok rablóhalászata. Bármelyiket is szemléljük, Európa-szerte feltűnő egyezéseket tudunk megállapítani. Azonos eszközanyag helyi variánsokkal fordul elő. Lényeges különbség a halászattal kapcsolatos jogi kérdéseknél mutatkozik meg, amelyek azonban, megállapításunk szerint, a halász és a víz közötti kapcsolatot, az eszközhasználatot, de magát az eszközt nem befolyásolta. A továbbiakban közreadom azokat a tiltott, de nemcsak orvhalászokra vonatkozó, hanem a halgazdálkodás érdekében is előírt rendelkezéseket, ezek megszegéseit, amelyek részben nyugat-ausztriai gazdaságtörténészek munkáiban szórványosan előfordulnak, ill., amelyek az Ausztriában az utóbbi évtizedekben fellendülő kutatásokból és személyes gyűjtésemből is összejöttek. Halfogás kézzel A kézzel való halfogás olyan régi lehet, mint az ember és a hal kapcsolata, sok változata található, legritkábban alkalmazott módszer azonban az, amikor a halat úgy fogták ki, hogy a vizet nem zavarták meg, - valóban csak kézzel fogták. Az orvhalászok módszerei között talán ez a „leghumánusabb" halfogás. Ausztria minden tartományában ismert, gyakorolt, és a legritkábban emlegetett. 138