Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. jellegzetes, nemzeti eredet-felfedezést tettek. Az ilyen végkövetkeztetések igen sok veszélyt jelenthetnek. Számunkra sokkal inkább az a fontos, hogy a magyar halászat is gazdasági szempontok szerint szerveződött és a halgazdálkodási területeket itt is a leírt vonások értelmében tanyákra osztották fel, és hogy minden tanyának meghatározott neve volt. így mind a Mondsee-i tanyákat, mind a magyar tanyákat gazdasági és tulajdoni jogi jelenségként foghatjuk fel, melyek - ahogy azokat a Balatonnál végzett kutatásom során a Mondsee-i kutatásaim összevetésével megállapíthattam - még mai is ismeretesek és a mai balatoni halászat számára halászjogi jelentőséggel bírnak. Remélem, hogy a fenti, igen változatos ismertetéssel sikerült hasonló végkövetkeztetéseket a továbbiakban kikerülni, és ideje volt a korábbi, ma idejétmúlt szemléletet kritikával vizsgálni. Kétségtelenül fontos, hogy a gyalomcsapat szervezeti változatait Európa egyes népeinél kutatás tárgyává tegyük. Számomra mégis a kiinduló pontot éppen az jelenti, hogy a pontosan meghatározott gazdasági célok előfeltételeként egy pontosan meghatározott munkaeszköz, jobban mondva a lehető legjobb eszköz jelenik meg. Az eszközzel apcsolatos kezelési lehetőségek - a gyalom esetében több személy általi együttes használat - személyi szempontból a munkamegosztásos folyamathoz, a szociális viszonyok által irányított végrehajtás lehetőségeihez igazodik, tehát a mindenkor fennálló társadalmi formához. A feudális uralkodói- és társadalmi rend és annak a földbirtokhoz, mint a gazdasági egzisztencia alapjához fűződő hierarchikus viszonya Európa számára nemcsak, hogy évszázadokig a kultúrát meghatározó szereplője volt, hanem ilyen feltételek mellett az egyes népek fejlődése viszonylag hasonlóképpen is folyt, de a különböző régiókban élő emberek gazdaságának és életmódjának földrajzi és éghajlati feltételeit is figyelembe kell venni. Ennél minden olyan hatóságnak jelentősége volt, amely közvetlenül a legfőbb földesurakat, a követte: egyházi és világi nemesek a jogok és kötelességek különböző módjával elősegítették a kulturális fejlődést az egyes területeken. A történeti szemlélet arra enged következtetni, hogy a kultúra így nem csak nemzeti módon, hanem regionálisan is fejlődik. Újra és újra azt a felismerést tettem, hogy különböző fejlődések elsősorban egyházi és világi uralkodói területek között lehetségesek. A hal, mint táplálék a papság körében, mindenekelőtt a bencéseknél, nagyon meghatározó szerepet játszott; ennek megfelelően kiemelkedő gazdasági ág lett az egyházi földesúri területeken, és mint olyan a kultúrát régióban döntően befolyásolta. Véleményem szerint a mondsee-i halgazdálkodás szervezeti formája és előírásai szerint a Közép-Európa területén működő benedekrend törvényei alapján alakult ki. (Lásd: Szent Benedek regulái.) A tihanyi és bajorországi chiemsee-i

13 benedekrendi apátságok halászata halgazdálkodási jellegű volt és a rend minden közép-európai házára vonatkoztak a szervezeti előírások. Az biztos, hogy mindenhol, ahol a halászatot ellátás és jövedelemszerzés céljából űzték, a gyalom mint halászati főeszköz szignifikáns szerepet ját129