Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN szőtt, és sem a gyalom használatát illetően, sem a halászat céljából szerveződött különböző munkaközösségeknél nem tudtam nemzeti sajátosságokat megfigyelni. A talán nem elfogadott felfogásom alátámasztására végül a halászat bizonyára legalaposabb ismerőjét, Andreas v. Brandt-ot szeretném idézni: „Ha mi a halfogási módszereket világszerte megvizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy földünkön, minden világrészt tekintve csak igen kevés halászóeszköz típussaltalálkozunk és ezek minden kontinensen megtalálhatók. Nem véletlen, hogy a fogóeszközök és azok használata eredetileg mindenütt mindig a halszerzésre beállított ember megfigyelésére volt alapozva. Ez az oka annak, hogy a halászati „fogótechnikák" a világ minden részén egymástól függetlenül néhány alaptörvény alapján alakultak ki. A megszabott feladatot, azaz a zsákmány magatartását megismerni és az elejtési módszert erre felépíteni, az emberiség egységesen megválaszolta."

1 Fordította: Kisabonyi Tímea 1 Egy erre vonarkozó tanulmányt a későbbiekben kívánok megjelentetni. 2 Vö. Awecker, H. 1952. 171. (A tónál gyakorlatban lévő halászati jog ma az Almeida család kezében van; az évszázadok óta halászati joggal rendelkező családok, illetve halászok a halászati jogot örökhaszonbérlet formájában birtokolják.) 3 Vö. Awecker i.m. idevonatkozó rész 4 Vö. Awecker i.m. 23.; 24. (Az 1435-ös Wildenegg uralkodásának urbáriuma után Wildenegg volt a vadászati és halászati jogok tulajdonosa, mégis a 15. század végéna jobbágyok felesküdtek arra, hogy a mondsee-i apát is birtokolhatta ezeket a jogokat. - Ahogy az 1507-es halászati rendeletekből kitűnik, mindenesetre a mondsee-i apát és a salzburgi érsek voltak azok, akik a halászati jogokkal rendelkeztek, és ez - az 1507-es halászati rendelettel is — az elkövetkező időrben is hatályos volt.) 5 A Segen elnevezés a latin sagena szóból ered (görög jövevényszó), és a nagy gyalomra (vonóhálóra) utal, a halásznyelvben már korán az eszköz hagyományos elnevezésévé vált. 6 Az 1544-es halászati rendelet szerint a mondsee-i apátságnak 10 hálóra volt halászati joga, „wie dann wir unser Gotthaus dieselben Seegen und Fischereien auch alter her inn gehabt und hebracht haben", és a salzburgi tulajdonban lévő urbáriumi seegen mellett még egy segen-t nevez meg, „die unseren getreuen Jakoben und Görgen vom Thurn zugehört". Az utóbbi segenre való jog később a mondsee-i apátság birtokába került, illetve 1731-ben az 11 segen-joggal rendelkezett. - Ezúton szeretnék annak a Florian Schallauernek köszönetet mondani, aki a Mondsee-nél folytatott kutatásaim során többek között azzal is segített, hogy az 1507-es, 1544-es és 173l-es mondsee-i halászati rendeleteket más levéltári dokumentumok mellett másolt formában rendelkezésre bocsátotta. - Mivel a halászati rendeletek kikötései változadanok maradtak, a következőkben eltekintek attól, hogy az idézeteket külön mutassam be. 7 Balken (= mesterségesen felállított látható határ). A Wolfgang-tónál nyilvánvalóan nem vették nagyon szigorúan a segen-határok betartását, ezért itt „selyemfonalat" húztak ki a határvonalak jelölésére; az 1559-es adatoknál ezt találjuk: „Die Wolfanger fischten über den Seidenfaden hinaus und kamen über den ganzen unteren See. Wenn ein Fischer der Seeordnung gemäß den Fischzug um 12 Uhr mittag versetze, durfte kein anderer Fischer bis zum Untergang des Sonne in den Zug eingahren." - Freundelsperger 1936. 100. 8 Ld. Herman О. 1887; Jankó J. 1900 9 Benedek-rendi apátság levéltára Pannonhalma/Tihany Fasc. I., Nr. 1. 10 A „Bann-Wasser" az általános halászatra tiltott területet jelentett, amelyet csak az apátság akarata alapján volt szabad meghúzni. 11 Herman i.m. I. 69., 92. 12 Jankó i.m. 330-343. 13 Peetz, H. 1885. 166. 14 Brandt, A. 1975. 120. 130