Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN hogy a halászcsaládok munkaképes férfiai olyan módon fogtak össze, ahogy azt a gyalommal való halászás megkívánta. Az ilyen halászmansio száma és erőssége függött a helytől, ahol halásztak, de az egyes „halásznemzetségekhez" tartozók számától is. További fejtegetésében azt bizonyítja Herman, hogy a „mansio" mint munkaközösségi fogalom megegyezik az erre vonatkozó magyar „bokor" elnevezéssel. (Az utóbbi volt a Balatonnál szokásos; Magyarországon a többi halászható vízterületnél a „kompánia" és „felekzet" megjelölése is ismert.) A bokor-közösséghez annyi férfi tartozott, ahányra a gyalom kezeléséhez feltétlenül szükség volt, illetve adott volt erre a célra, ez az intézmény a magyaroknál a mai napig megőrizte eredeti formáját (=19. század vége). Herman és Jankó megegyeznek abban, hogy a bokor-közösség a magyar halászat egyik legjellegzetesebb jelensége. Míg Herman ezt a magyarok csapatosan és szövetkezetekben szerveződő, gyalommal történő halászásának kvázi ősi jogának érti, addig Jankó terjedelmes összehasonlító tanulmánya alapján arra kényszerül, hogy a gyalommal történő halászatot a szláv népeknek, pontosabban az oroszoknak tulajdonítsa (nem lényegtelen megemlíteni, hogy a Jankó által vizsgálat orosz és közép-európai irodalom túlnyomóan a 19. századból származott.). „A nagy orosz folyamterületeken - mindenek előtt a torkolat-területeken -, és a Duna orosz szakaszán a gyalommal történő halászat során a szövetkezeti szerveződésű gyalomközösség volt a hagyományos halászati forma." (Lásd Jankó). Ilyen halászközösségek „artel" orosz elnevezéssel, de más elnevezéssel is ismertek; az Artel fogalom egészen általánosan körvonalaz egy egymással együttélő és közös konyhát vezető munkaközösséget. A magyarok a halászatnak ezzel a formájával a honfoglalás előtti időkben ismerkedtek meg, amikor az északkelet-európai térségben tartózkodtak, és ekkor hozták magukkal ezt az intézményt. A tevékenység teljes belső kialakítása, a munkafelosztása megegyezik az orosz artellel. (Lásd Jankó) Mivel sem az osztjákoknál sem a törököknél nem lehet hasonlóságokat felfedezni, arra a feltételezésre kényszerülünk, hogy a magyar bokrot tisztán szláv eredetűnek tekintsük. Ezért kell azt az elméletet is elvetni, miszerint a bokor a honfoglalás után és a német céhes rendszer hatásaként alakult ki."

12 Herman és Jankó a magyar halászat további „sajátosságával" is foglalkozott, mégpedig a „tanya" fogalmával, amelyre mondsee-n én is találtam szószerinti megfelelőt. A „Zug"-ról (= vonásról) elmondottak megfelelnek a magyar halászatban „tanyának", a Balatonnál vetőnek vagy vonyónak nevezett fogalmakkal, és nem jelentett mást mint éppen azokat a helyeket, ahol rendszeresen gyalommal dolgoztak, azon gyakorlati tapasztalat alapján, miszerint ezek a helyek a legkedvezőbbek a halászás szempontjából. Mivel a tanya szó tényleg egy orosz jövevényszó (az orosz tonja), az ottani halászatban pedig a halászat gyalommal történő teljes folyamatát jelentette, valamint meghatározott halászhelyekre is vonatkozott, a magyar szerzők azt hitték, hogy erre vonatkozóan 128