Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN Ahhoz, hogy a Mondsee-nél alkalmazott halfogási módszereket és eszközöket le tudjuk jegyezni, hogy a halászok munkamódszerét megfigyelhessük, és hogy a halászati munkaszervezésről tájékozódhassunk - ehhez csupán elegendő időre van szükségünk. A történelmileg régebbi idők halászati viszonyainak összehasonlítása még nehezebben alakul, mégis szükséges ez az összehasonlítás, hogy a hagyományos halászat jelentőségét a történelem folyamán a Mondsee térségének általános kulturális fejlődésének szempontjából és keretében tudjuk megítélni.

1 Korábban használatos eszközökről, munkamódokról és elsősorban a halászati munka szervezéséről maguk az idős halászok is csak keveset tudtak meg. Ezzel a kevéssel kapcsolatban is ellentmondások alakultak ki, mindez olyan jelenség, mely a terepkutató számára nem ismeretlen. A kulturális jelenségek és a hagyományos kultúra potenciális hordozói számára voltaképpen a saját és a mindenkori jelenre jellemző kulturális megnyilvánulások egyszerűen természetesek és továbbra sem reflektálnak rájuk. (Az úgynevezett kultúrtudatot szinte mindig kívülről és egészen egyértelmű célkitűzésekkel közelítik meg.) Ha így egy éppen aktív jelenség után érdeklődünk, akkor arra az a válasz, hogy ez mindig is így volt; ha egy letűnt jelenségről, akkor arra az a válasz, hogy az soha sem létezett. A halászok halászati jogát illetően, olyan „felfedezést" tettem, mely annyiban keltette fel érdeklődésemet, amennyiben azokkal a kutatási eredményekkel mutattak párhuzamokat, ezek melyekre 1952-1956 között Magyarországon a balatoni halászat kutatása során jutottam. A mai mondsee-i halászat módjában és a mai általánosan elterjedt halászati törvényhozásban bekövetkezett változás ellenére ugyanis a halászati tevékenységre vonatkozóan, területi szempontból, a halászok számára meghatározott jogi formák léteznek, melyek valószínűleg a mondsee-i kolostor alapításáig nyúlnak vissza. Még ma is, mint egykoron 16 halászati joggal rendelkező ház van,

2 minden halász pontosan ismeri „hálója" méretét, és a 35 „tanya" (Züge = hálóhúzóhelyek) is név szerint ismeretesek. Hogy miért maradhattak fent máig ezek a jogi formák, ilyen összefüggésben megmagyarázhatatlanok. Sokkal inkább az egykor feudális tulajdoni, birtokosi és hasznosítási viszonyok keretén belül létrejövő gazdaságszervezeti szerepről van ebben az esetben szó. Ebben a minőségben hatott a „hálójog" a korabeli halászatra a használatban lévő eszközök és az életmód egyéb területeinek vonatkozásában, tehát a mondsee-i halászat kultúrájának tekintetében. Az akkori fejedelem, a Bajor herceg adományával a mondsee-i területek már a 8. században teljes egészében egyházi tulajdonba kerültek. Források bizonyítják, hogy 800 körül a Mondsee-hez hívott szerzetesek Benedek-rendi szabályok szerint éltek. A mondsee-i konventnek mind a saját ellátását, mind a földbirtokkal kapcsolatos kötelezettségeit, felfelé és lefelé a feudális társadalmi hierarchiában, éppen ebből a birtokból kellett kigazdálkodnia, és így a megfelelő gazdaságszervezet nem csak elengedhetetlen volt, hanem végülis a fejedelmi adományok kívánt eredménye. Az itt élők keresztény hitre való térítését reál122