Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. emlék az andocsi Boldogságos Szűz Mária meghozása Kalocsáról az angyalok által, 1521-ben. Nyomtatott Budán, Bagó Márton és fiánál 1882." Itt ennek csak egy részét közöljük. Hogy az igaz hitre tért a magyar nép, Ez volt az első csodálatos kép, Mely hazánkat ékesíté, Kegyelmekben részesíté. Sok nagy nyomorult nyert nála gyógyulást, Sok megátalkodott bűnös jobbulást. A kegyelmeknek szám a nincs, Tiszteltessék a drága kincs. Utóbb Kalocsát is dúlta ellenség, Népét is zavarta hitetlenség. Egyszer éjjel csak elveszett, Senki nem tudván hova lett. A kápolna helyét most is láthatják, Azért az emberek csak azt mondhatják, Hogy az angyalok vitték el, A kápolnát a szent kézzel. Az útban látható még sok csodajel. Mégis egy puszta volt a választott hely, Hol áldott zárda készült, Körébe szép helység épült... A legenda szerint, éppen úgy mint Tersato legendájában is, az angyalok hozták ide a szentélyt, amelyhez nagy templomot építettek. Több helység után esetünkben Andocs lett a végleges hely. A később kialakult kalocsai eredet-legenda, szerintem, összefügg avval a ténnyel, hogy az egyik legfontosabb magyarországi jezsuita rendház Kalocsán épült ki. A kegyszobor lényegesen nagyobb múltra tekint vissza, mint a Loretó-kultusz, utólag vált 'Loretó-Máriává'. Feltűnő, hogy ez abban a korban történt, amikor a török uralom itt már véget ért. Mindenesetre megmagyarázhatóvá avval a ténnyel, hogy ezen a vidéken is komoly ellenreformációs akciókra került sor. Ahogy a bajorországi Loretó-kultuszban sem találjuk meg a török veszély elleni védekezést, úgy Andocsnál is azonos a fejlődés. Tersatóban a 'Názáreti Házat' említik és azt, hogy háborúktól védett terület. Kalocsáról a háborús veszély elől menekítették az angyalok a védett helyre. Nagy időbeli 113