Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)
GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN Ez időtől kezdve történtek imameghallgatások, csodák, amelyek a kegyhely kialakulásának legendáját kialakították. A jezsuiták által kialakított kegyhelyet a ferencesek kapták meg gondozásra. Az erre vonatkozó adománylevél hitelesen bizonyítható csodákat említ, amelyek itten történtek, ezeket az egyház helyben hagyta és ami eddig csak a nép ajkán élt, azt most igazolta. 2 „Elengedhetetlen kötelességünk, hogy mikor Isten különös jeleivel megmutatja és akarja, hogy őt ezen a helyen tiszteljék... mikor az emberiség nagy pártfogója Istennek legkedvesebb anyja, Mária, fejezi ki azon akaratát, hogy vágyódik végtelen akaratát ránk árasztani. Figyelemmel nézzük a Somogy-megyei Andocson, püspöki falunkban lévő és a Boldogságos Szűzről elnevezett templomot, ahol a szentély a lakosok elbeszélése alapján alapzat nélkül látszik állani és mint a hagyomány tartja, az angyalok hozták ide és éjjelenként gyakran angyalok éneke hangzik fel. Gyakran fényességben tündöklik. Ezen helyet a törökök is olyan tiszteletben tartották, hogy nem tiltották el, miszerint a búcsúsok a legtávolabbi helyről is ide jöjjenek." 3 Az Egyház szentesíteni akarta azt a legendát, hogy a templom alap nélkül állana és elrendelte a szentély alapzatának megvizsgálását. Az e célból ideküldött veszprémi piarista tanár, Imre atya, jelentésében a következőket írja: „ Kevés napokkal ezelőtt a méltóságos Volkra Ottó veszprémi püspök megbízásából kiküldetésben voltam azon szentély káplánjával Mihállyal, hogy vizsgáljam meg, vajon az andocsi szentélynek van-e alapja. A bennünket elfogó félelem miatt az ügyet végrehajtani nem tudtuk... így tanúskodom, Veszprémben, 1723. június 29-én 4 A csodatevő szobor híre ekkor már túlnőtt az egyházmegye határain. 1727-ben a nagyszombati jezsuiták ismét megemlítik ezt. Eszerint Andocs községében a Boldogságos Szűz csodás és sok csodákkal ékeskedő szentélye tűnik ki, melyet ugyanis a Dunán és több mérföldnyire elterjedő erdőségen keresztül Isten csodával elhozott és ide helyezett." 5 Először említik meg, hogy „a csodatevő szobornak olyan ereje van; hogy a török ellen is megvédi hozzája menekülőket. A betegeket meggyógyítja, a hozzáfordulók kívánságát teljesíti." A fentieket figyelembe véve láthatjuk a búcsúhely alakulásának egyes fázisait. Először csak egy romos középkori templom, a Mindenszentek tiszteletére szentelve és a török uralom ideje alatt népi búcsújáró hely. A hiedelem szerint a szentélynek nincsen alapja. A romok között megmaradt a kegyszobor. (Még nem loretoi Mária!) A XVII. század közepén a jezsuiták veszik át. Amikor véglegesen kialakul a máig ismert legenda, átadják Andocsot éppenúgy egy kolduló rendnek, mint ahogy szinte kivétel nélkül, Ausztriában is tették. Ekkor már olyan kialakult formát látunk, amely visszahatott a népi vallási költészetre 7 . Ennek egy jellegzetes példája az „Új 112
