Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
I. rész A nyugat-magyarországi térség - Bajzik Zsolt: A Kádár-korszak (1957–1989)
A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG A felszabadulás ünnepe. Magyar lányok köszöntik a szovjet katonákat. 1961. ápr. 4. (Fotó: Jákfalvi, Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely (BDK) fotótára Rába Vagon- és Gépgyár üzemeit Sárváron és Szombathelyen, a Nyugat-Magyarországi Fagazdasági Kombinátot és az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárat Körmenden létesítették, de a büki és sárvári fürdőfejlesztés is ekkor valósult meg. 16 A különböző adminisztratív korlátozások enyhítésével, pl. a határsáv leszűkítésével párhuzamosan megindulhatott a közvetlen határtérség, Sopron, Kapuvár, Mosonmagyaróvár fejlesztése is. A következő három évtizedben jelentősen megerősödött Csornát, Kapuvárt, Mosonmagyaróvárt várossá nyilvánították. A győri Rába Magyar Vagonés Gépgyár Horváth Ede 17 vezérigazgatósága alatt vállalatóriássá vált, s jelentős hatással volt a térség gazdasági életére. 18 A Bábolnai Állami Gazdaság és Bürgert Róbert sikeressége is az 1960-ban indított baromfi programmal kezdődött. A hetvenes évek jelentették a nagy felfutás, a látványos növekedés korszakát, hatalmas szovjet és hazai értékesítésekkel, és ekkor jutottak ki a konvertibilis elszámolású piacokra is. A nyolcvanas években a Győri MVG és Bábolna is a rendszer kirakat vállalatai voltak, Horváth és Bürgert istámadhatatlanul álltak sikereik csúcsán. 19 Sopron gazdasági életét is erősen befolyásolta a „vasfüggöny" megléte. Az adminisztratív intézkedésekkel nemcsak Ausztriától szakították el Kádár János látogatása Szombathelyen a REMIXben, 1962-ben (BDK fotótára) Sopron gazdaságát, de az ország keleti vidékeitől is elkülönítették. Az elszigeteltség az 1970-es években enyhült, a városban működő gyáregységek fokozatosan önállósodtak és látványos fejlődésnek indultak. 20 Ahhoz, hogy a fejlettnek mondott szocializmus ne maradjon puszta jelszó, a kádári vezetés szolid formában, de következetesen arra törekedett, hogy a lakosság minél szélesebb rétegeinek elviselhető legyen az életszínvonala. Ezt célozták a nagyarányú és olcsó lakásépítések (új lakótelepek), az autóhoz, tévéhez, háztartási gépekhez jutás lehetősége -több éves előjegyzés után -, az élelmiszer-ellátás bővülése, a háztáji gazdaságok engedélyezése és a nyugatra való utazás lehetővé tétele. Az életszínvonal emelése és a teljes foglalkoztatottság biztosítása, a szociális juttatások bővítése belső erőforrásokból nem volt fedezhető. A politikai mozdíthatatlanság biztosításának az ára ennek a finanszírozása lett: az ország növekvő adósságspirálba kerülése, ami végül hozzájárult magának a rendszernek a csődjéhez. 21 Az ország infrastrukturális fejlesztése - különösen az e téren mindig elmaradottabb Zala megyében - a korszak iparosítási hullámában alárendeltebb szerepet kapott. A falvakban ekkor még a bitumenes út, nem is beszélve a víz-, csatorna- és gáz71
