Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
I. rész A nyugat-magyarországi térség - Bajzik Zsolt: A Kádár-korszak (1957–1989)
hálózatról, telefonról, csak évtizedek múltán elérhető vágyálom volt. Zalaegerszegen csak 1958ban kezdték meg a vízvezeték és 1963-ban a gázhálózat kiépítését, tehát pontosan akkor, amikor Zala megye utolsóként villamosított településén, Lickóvadamoson kigyulladt a villany. 22 1968 és az új gazdasági mechanizmus Az 1960-as évek első felében Magyarország vált a szocialista tábor „legvidámabb barakkjává." Ez azt jelentette, hogy a többi szocialista országhoz képest szabadabb volt a politikai légkör és pezsgőbb a szellemi élet. Az adósságállomány növekedése és a gazdasági növekedés lassulása következtében ismét előtérbe került a gazdasági tervezés és az irányítás mechanizmusának a reformja. Az 1968. január 1-jével indult új gazdasági mechanizmust fokozott érdeklődéssel és reménykedéssel várta a társadalom. A vállalatok nagyobb önállóságot kaptak, a kormányzat csupán tervszámokat határozott meg. A gazdálkodó egységek maguk dönthettek a termelésről, bérezésről és az értékesítésről. Mindez azonban csak elmélet maradt, érdemi változásokra nem kerülhetett sor. Az új mechanizmus legfontosabb következménye, hogy lehetővé tette a második gazdaság kialakulását. 1968 augusztusában - a csehszlovákiai reformkísérlet eltiprásával - kedvezőtlenné váltak a magyar reform külső feltételei is. A csehszlovákiai bevonulás elbizonytalanította a reformokat elhatározó magyar pártvezetést és hazai ellenfeleiket erősítette, akik 1970-től egyre erőteljesebben támadták a reform következményeként tartott jelenségeket. 23 A korszak településpolitikája nem kedvezett a kistelepüléseknek. Az ország aprófalvas vidékein, így Zala, Vas, Győr-Sopron megyékben visszafordíthatatlanná vált a kisfalvak elsorvadása. A fiatalok városba költözése, az infrastruktúra elmaradottsága, a gyenge mezőgazdasági adottságok miatt egyre több községet fenyegetett a fokozatos elnéptelenedés. 24 1963-ban készült el Magyarország Településhálózat-fejlesztési Tanulmányterve, amelyben hangsúlyozottabban fogalmazták meg az aránytalanságok felszámolását a településhálózatban, amelyet nem hagytak jóvá. A szocializmus első ún. keményvonalas, totális diktatúrás szakaszában a Nyugat-Dunántúlnak nem sok helye volt az országos tervekben. Győr és Nagykanizsa kapott régióközpont szerepet (1963), Szombathely és Zalaegerszeg régió-társközponti szerepkört. Nagyobb központi fejlesztések és beruházások a két évtized alatt csak Győr környékét, valamint Zala megyében a szénhidrogén-bányászattal összefüggő településeket érintették. A magyar területi fejlesztésre a legnagyobb hatással az 1971-ben bevezetett Országos Településhálózat-fejlesztési koncepció volt, melynek keretében az intézményhálózat - tanács, iskola, egészségügy, kereskedelem - centralizálása, az ún. körzetesítés, programszerűen nyirbálta meg a kistelepülések megtartó képességét. A célt a települések rendkívül differenciált szerepköri besorolásával kívánta elérni, melynek keretében az ország 3200 települését 11 kategóriába sorolta be. A nyugat-dunántúli régió megítélése és helye javult a magyar területi politikában, központi szerepkört 18 település kapott. Győr kiemelt felsőfokú központi, Szombathely felsőfokú központ, Sopron, Zalaegerszeg és Nagykanizsa részleges felsőfokú központ szerepkört kapott. A településállomány 68 %-a egyéb, illetve szerepkör nélküli kategóriába lett besorolva. Annak ellenére, hogy az OTK csak indukálta a településhálózat torzulását, a folyamat Nyugat-Dunántúlon fokozottabban érvényesült, mint az ország más térségeiben, melynek egyik oka a döntően aprófalvas településszerkezet. Az 1980-as évek közepére nagyon sok negatív jelenség fölerősödött Nyugat-Dunántúl a településhálózatában. Ezek közül legfontosabb az aprófalvak pusztulása, az elmaradott területek problematikája volt. A szocializmus 40 évében a területi politika fő céljai ideológiaiak voltak, a megvalósulásban az osztálypolitika, a réteg- és településfejlesztési előnyök mindig jelen voltak. 25 Magyarország nyugati határszakasza 1989 előtt zárt határövezet volt, hosszú évtizedekig elszigeteltséggel, szinte hermetikus elzártsággal büntették az itt lévő településeket, az itt élőket a Nyugathoz való közelségükért. Győr-Sopron megye és Vas megye 51 települése tartozott e megkülönböztetett övezetbe. A települések megközelítése nem volt egyszerű, csak a helyben 72
