Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Katona Attila: Forradalom é szabadságharc a Nyugat-Dunántúlon

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG pán és Zalaegerszegen állomásozó honvéd alakulatok is. A Tanács alárendeltségében megalakították a dunántúli hadsereg szervezőbizottságát. Nagy szükség is volt rá, hiszen épp a Tanács alakuló ülését zavarta meg Somogyvári Lajos és fegyveres híveinek a fellépése. A magát a budapesti harcoló ifjúság képviselőjeként meghatározó személy a hadműveleti kormánybiztosság felállításáról szónokolt, s arról, hogy az új elit tagjai csakis olyanok lehetnek, akik „színmagyarok", „százszázalékos magyarok", s olyanok, akik az elmúlt 12 év során semmilyen politikai szerepet nem vállaltak. Egyben a Nagy Imre-kormány elleni fellépésre és a további harcra szólította fel a hallgatóságát.

45 A helyi munkástanácsok fegyveres fellépésével sikerült ezt a hatalmi puccskísérletet visszaverni. A Dunántúli Tanács közzétett 14 pontos kiáltványa szerint a kormány döntéseinél vegye figyelembe a nemzeti tanácsok kérését és elvárásait.

46 Másnap Szigethy Attila és társai Budapesten tárgyaltak Nagy Imrével és Tildy Zoltánnal, és az alapkérdésekben közös nevezőre jutottak. Épp az ilyen jellegű fellépések (pl. Mosonmagyaróváron) intették az új vezetést arra, hogy a rend fenntartása komolyabb feladat, mint azt eddig bárki gondolta. A Dunántúli Nemzeti Tanács Hazánk néven lapot is kiadott, ami legálisan decemberig jelenhetett meg.

47 A hét közepén már megkezdődött az egykori koalíciós pártok helyi csoportjainak szervezése Győrött, Szombathelyen és Zalaegerszegen is. A kisgazda, a parasztpárt és a szociáldemokrata párt egykori vezetői hamar csatasorba rendeződtek.

48 A szétesett MDP hívei is más-más néven szervezték újjá magukat, de november másodika után már az MSZMP nevet használták. A Dunántúli Nemzeti Tanács vezetősége nem örvendett a pártok színrelépésének, magatartásuktól a nemzet egységét féltette.

49 A huszadik századi társadalmi fejlődésnek és a megdöntött rendszer politikai szocializációjával is magyarázható, hogy minden megyében felbukkantak önálló ifjúsági szervezetek, melyek saját követelésekkel álltak elő.

50 Mindaddig, amíg Mindszenty József esztergomi érsek felsőpetényi háziőrizetéből ki nem szabadult, addig folyamatosan szerepelt a követelések között szabadon bocsátása és az egyház jogsérelmeinek a rendezése. Gyakran visszatérő követelés volt a hitoktatás újbóli kötelezővé tétele. A megyei vezetők hiába utaztak a fővárosba, sok hasznosítható politikai javaslatot nem kaptak, inkább csak azt konstatálták, hogy a központi kormányzat teljesen szétesett. A parlamentben, -ahová hétfőtől a Nagy-kormány áttelepült - inkább a káosz uralkodott, így továbbra is csak saját magukra támaszkodhattak. A hét második felére nyugalmasabb viszonyok teremtődtek, annyira, hogy november 5-től meghirdették a munka felvételét az üzemekben. Bár menetközben a követelések egy része teljesült, az ország november elsején kilépett a Varsói Szerződésből, megszületett a semlegességi deklaráció, mi több, megkezdődtek a tárgyalások is a szovjet csaptok kivonásáról. (Bár ma már ismert, hogy a szovjet pártvezetés október 31-én döntött a katonai intervencióról, így ezek a tárgyalások kimondottan taktikai, figyelemelterelő jelleggel bírtak.) A szovjet csapatok november másodikától fokozatosan ellenőrzésük alá vonták a nyugati határt. A helyiek hiába figyelmeztették a központi katonai vezetést, kérésük nem talált meghallgatásra, miként az a felajánlásuk sem, hogy a kormány települjön át a nyugati végekre, Sopronba. A szabadság egy hete úgy tűnik nem volt elegendő arra a régióban, hogy az új hatalmi struktúrák megszilárduljanak, a legfőbb követeléseket (a semlegességet és a többpártrendszert) is csak a hét közepére fogadta el a fővárosi kormányzat. Igazi nehézséget a múlt politikai örökségének a kezelése jelentette, elsősorban a törvénytelenségeket elkövető személyek összegyűjtése és felelősségre vonása. Az ekkor közzétett programokban inkább az azonnali orvoslást igénylő szociális kérdések és a munkahelyi sérelmek kaptak teret. A jövő nagy társadalompolitikai kérdéseiről nem folyt párbeszéd, a napi feladatok épp elég gondot okoztak az új elitnek. A valós veszélyt természetesen a szovjet csapatok jelenléte okozta, pontosabban az, hogy ők hogyan kívánják kezelni a konfliktust. A választ vasárnapra már mindenki tudta. A szovjet intervenció és a nemzeti ellenállás November 4-én hajnalban kezdetét vette a „Forgószél" hadművelet, amely során a szovjetek elfoglalták az ország főbb stratégiai pontjait, így 35