Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Katona Attila: Forradalom é szabadságharc a Nyugat-Dunántúlon

még a hajnali órákban csapást mértek a nagyobb városok politikai központjaira. Az éppen szolgálatot teljesítő nemzetőröket legyilkolták, Szombathelyen tizenketten estek áldozatul. Komoly harcok nem, csak kisebb összecsapások alakultak ki a régióban (Mosonmagyaróvár, Écs), a fegyveresek és a nemzetőrök végső elkeseredésükben inkább Ausztriába menekültek (Sopron). A helyi parancsnokok felmérvén a katonai erőviszonyok egyenlőtlenségét inkább a megadás mellett döntöttek, a lefegyverzett nemzetőröket pedig még időben elbocsátották (Nagykanizsa). Fokozatosan megkezdődött a forradalomban résztvevő személyek összegyűjtése, majd kiszállítása a Szovjetunióba. A lakosság együtt nem működéssel válaszolt az agresszióra, a sztrájk tovább tartott, nem működtek sem az üzemek, sem a közintézmények. Kezdetét vette a nemzeti ellenállás. A tényleges hatalom a szovjet hadsereg kezébe került,

51 november közepére szerveződtek csak meg mindhárom megyében a karhatalmi alakulatok. A régi rend bosszúszomjas emberei visszatértek, akikhez csatlakoztak a rejtekhelyükről előkerülő államvédelmisek is. „Munkába állásukra" sok helyütt demonstrációval válaszoltak, egy-egy helyi politikus bátor fellépése szükségeitett, hogy ne fajuljon a történet újabb véres atrocitássá pl. Sárváron. A forradalom időszakában alakult szervek, munkástanácsok korlátozottan még működhettek, Nagy Imrét támogató röplapok is megjelentek (Győr). A szovjeteket kiszolgáló Kádár János vezette bábkormány abban bízott, hogy előbb-utóbb a társadalom ellenállása megtörik és felveszik a munkát az üzemek. ígéretekben nem volt hiány, a beszolgáltatást eltörölték, a munkástanácsok fenntartásával azt az illúziót sugallták, hogy ezek a szervezetek az új, formálódó politi1 A három megyében abszolút győzelmet aratott a Demokrata Néppárt: 51,9%. Zalában 56,9%-ot, Vasban 56,3 %-ot, Győr-Sopronban 42,6 %-ot ért el a Barankovics István vezette politikai alakzat. Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944-1949. Bp., 1983. 201. 2 Tibola Imre: 56-os emlékeim ... Katolikus papok a szombathelyi eseményekben. Vasi Szemle, 1996. 4. kai rendszerbe is beépülhetnek. Győrben a munkástanácsok a vagongyáriak kezdeményezésére - korábbi követeléseiket fenntartva - novemberben a munka felvétele mellett döntöttek.

52 Másutt a termelés beindítása csak a karhatalmista egységek árnyékában sikerült csak, pl. Lovásziban a Kőolajtermelő Vállalatnál. A munkástanácsok továbbra is követelték a szovjet csapatok kivonását, s még történtek kísérletek a helyzet „megmentésére", pl. a Kapuvárról visszaérkező Szigethy Attila kísérletet tett egy népfront jellegű szervezet megalakítására, sőt ez ügyben még Budapesten is tárgyaltak Fehér Lajossal, de a szövetség már nem alakulhatott meg. Amikor a forradalom egy hónapos évfordulójáról megemlékeztek a lakosok, nem tudhatták, hogy titokban a szovjet és a magyar pártvezetés között megszületett az újabb politikai megállapodás: kemény kézzel teremtenek rendet, s szigorúan letörik a társadalom ellenállását.

53 A fellépés szellemi alapját az MSZMP ideiglenes testületének decemberi döntése adta meg, amely az eseményeket ellenforradalomnak nyilvánította, s ennek fényében cselekedtek. A „kemény vonal" következménye lett, hogy felszámolták a forradalom során keletkezett intézményeket, szervezeteket, betiltották a Hazánk című lapot is. December 13-14-én Zalaegerszegen, a Főposta előtti tüntetést a karhatalom erőszakos módszerrel, riasztólövésekkel számolta fel, ezzel itt is lezárult a tömeges ellenállás fejezete.

54 A társadalomba, a politikai rendszerbe történő integrálódásnak más útjai nyíltak meg. A forradalmat bevezető fővárosi tüntetéseket a korabeli sajtó úgy köszöntötte, mint márciusi tavaszt októberben, de decemberre kiderült, hogy a politikai tavaszra még sokáig kell várni - 33 évig. sz. 506-507. Győr I. Dokumentumgyűjtemény. Győri Tanulmányok 1996. 18. sz. 89-90. 3 Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Bp., Akadémiai Kiadó 28. és 470. 4 Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. 43. 5 Pataki István: A Magyarországon állomásozó szovjet csapatok létszáma, állomáshelyei és teljes kivonása. Múltunk, 2000. 2. sz. 247-252. 36