Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Tóth Kálmán: Az ötvenes évek

„Éberség, elvtársak!" A kirakatperek funkciója a diktatúrát igazoló ellenségkép kialakítása mellett a vezetésen belüli hatalmi harcokban vesztes „elvtársak" elítélése volt. 1949 elején Rákosiék az aktuális szovjet mintát követve egy látványos zsidó értelmiségi kémpert akartak rendezni.

20 Rajk László, aki akkor a külügyi tárcát irányította, nem volt sem zsidó, sem kozmopolita, sőt „potenciális nemzeti kommunistának" számított. „Előbb magyarok vagyunk, azután kommunisták, kisgazdák vagy más pártiak" - vallotta. Ez pedig nagy hibának bizonyult, hiszen Moszkva a politikai nyomásgyakorlás érdekében a kezdetektől fogva gondot fordított az egyes baráti országok kommunista pártjai és pártvezetői „antimarxista hibáinak" gyűjtésére.

21 Amikor a Kominform (Tájékoztató Iroda, a kommunista pártok nemzetközi szervezete) bukaresti ülése elítélte a „különutas, trockista" Jugoszláv Kommunista Pártot,

22 elérkezett az idő, hogy Rajkkal együtt egy látványos perben a vádlottak padjára ültessék Jugoszláviát is. A közvélemény előtt Rajk és „bűntársai" egyszerre voltak jugoszláv kémek, nacionalista és trockista elhajlók és az ország demokratikus vívmányai ellen szövetkező hazaárulók.

23 A rádió által közvetített nyilvános tárgyalás végén, 1949. szeptember 24-én a népbíróság Rajkot és három vádlott társát halálra ítélte. Október 15-én kivégezték őket. Két hónappal a Rajk-per után, az immár budapesti székhelyű Kominform, „kémek és gyilkosok bandájának" minősítette a jugoszláv kommunistákat.

24 A Rákosiék által éveken át példaképként tisztelt Joszip Broz Tito elvtársból az „imperialisták láncos kutyája" lett. A minden elemében koncepciós per és a „párt soraiba befurakodott ellenség" felderítésére ezzel egyidejűleg indított kampány mélységesen megdöbbentette az ország lakosságát. Az éberség jegyében különösen kemény retorziókkal félemlítették meg a magyar-osztrák-jugoszláv hármashatárhoz közeli települések lakóit. A térséget évekig megfigyelés alatt tartották az ávósok. Azokra a családokra, ahol a „titóista" kapcsolatnak csak a látszata is felmerült, a meghurcolás, börtön, kitelepítés várt. Az 1950 májusában leleplezett „farkasfai összeesküvés" például közel száz környékbeli családot érintett. Több halálos ítélet is született az ügyben.

25 A magyar-jugoszláv viszony csak 1956 májusában, a két állam közt megkötött gazdasági és pénzügyi megállapodás aláírásával normalizálódott. Az ipar és a mezőgazdaság kollektivizálása Államosításokat a nyugat-európai országokban is alkalmaztak a háború utáni újjáépítés sikere érdekében. Nálunk azonban a „kollektivizálás" az államszocializmus megteremtésének egyik eszköze volt. Jó példa a gazdasági és politikai céloktól vezérelt „kirakatperekre" a Zala megyei Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság vezető munkatársai ellen 1948 őszén indított ún. MAORT-per. Az ügy politikai jellegét mutatja, hogy a „szabotázs leleplezését" maga a belügyminiszter, Kádár János hozta nyilvánosságra. A bizonyítottan koncepciós eljárás a Magyarországon működő külföldi tőkeérdekeltségek ellentételezés nélküli kisajátításához szolgáltatott politikai érvet.

26 Már a per megkezdése előtt, Gerő Ernő javaslatára az MDP Politikai Bizottsága szeptember 23-án tartott ülése határozatban állapította meg, hogy a MAORT-nál történt szabotázst az amerikaiak irányították és magyar cinkosaik segítségével hajtottak végre.

27 A kirakatper fő vádlottja Papp Simon geológus, a MAORT 1947-ben leváltott vezérigaz20