Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Tóth Kálmán: Az ötvenes évek

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG ra szakosodott titkosrendőrök sokakat börtön­nel, kínzással, megfélemlítéssel próbáltak meg rábírni az együttműködésre, különféle jelentések készítésére. 10 Ezen intézkedéseknek köszönhetően „nyugodt lélekkel" írhatta 1952 októberében Vas Megye Tanácsa Művelődési Osztályának egyházügyi előadója az ÁEH számára készített egyik jelen­tésében: „...a püspöki székhelyet Szombat­helyt sikerült nagy részben megtisztítani a leg­fasisztább vezető főpapoktól." 11 A vallásosság különféle megnyilvánulásait azonban a legke­ményebb diktatúra sem tudta kiölni az embe­rekből. Az előbb idézett jelentés írója rosszal­lóan konstatálta: „...jobboldali személyek újab­ban szinte tüntetőleg vetnek keresztet azokon a helyeken, ahonnét a közelmúltban a forgal­mat gátló keresztek el lettek távol7'íva." 12 Falu­helyen végképp nem sikerült kiirtani az évszá­zados szellemi hagyományokat. Még a falusi párttagok, pártfunkcionáriusok is gyakorta ke­rültek tudathasadásos állapotba, mivel család­tagjaik, főleg az asszonyok, nem akartak elsza­kadni hitüktől. így előfordult, hogy egyesek MDP-tagkönyvvel a zsebükben „két istennek is áldoztak". 13 Érdekes, ám a gengszterfilmek tük­rében már nem is olyan meglepő adalék, hogy Rákosi Mátyás 1949 májusában elfogadta egy letenyei asszony 13. gyermekének keresztapa­ságát. „Népünk bölcs vezére" a keresztelőn sze­mélyesen nem tudott megjelenni, helyettesíté­sét a helyi pártszervezet oldotta meg. 14 Rendőrállam A kommunista egyeduralom kiépítésének, majd az úgynevezett pártállami rendszer működteté­sének kulcsfontosságú operatív szerve a politikai rendőrség volt. 1946-tól a Magyar Államrendőr­ség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), 1948-tól a Belügyminisztériumhoz rendelt Államvédelmi Hatóság (BM ÁVH), 1950-52 közt az önállósított Államvédelmi Hatóság (ÁVH) Péter Gábor veze­tése alatt állt. A BM ÁVH-nak 1949-ben nyolc vidéki osztálya volt. A Szombathelyi Osztály szervezeti és ille­tékességi területe Vas, Zala, Sopron és Győr­Moson megyékre, több mint egymillió lakosra terjedt ki. 185 fős létszámából 128 fő „opera­tív vonalon", azaz nyomozóként és egyéb beosztásban, 57 fő pedig adminisztratív vona­lon szolgálta a „néphatalmat". A szombathelyi központban 102 fő tevékenykedett, Zalaeger­szegen, Nagykanizsán, Győrben, Szentgotthár­don, Kőszegen, Körmenden, Sopronban, Csep­regen és Mosonmagyaróváron voltak 2-16 fős kirendeltségei, ezen kívül 10 járásban működ­tek előadói. A szombathelyi székhelyű karha­talmi század 132 főből, a nagykanizsai 147 fő­ből állt. 15 Az államvédelem tevékenységi köréhez ren­deltek számos, olyan hagyományosan közigaz­gatási, közrendészeti feladatot, mint például a határőrizet, a büntetés-végrehajtás, közrendé­szet. De ávós feladat lett a mezőgazdasági ter­melés, vagy az igazgatási és kulturális intézmé­nyek működésének ellenőrzése is. A szervezet tagjai galambszürke, majd homokszín egyen­ruhát hordtak, a tányérsapkára jelvény: kalász­koszorúban ékeskedő vörös csillag került. 16 No­ha a közrendészet, illetve a határőrség igyeke­zett elhatárolni magát a tényleges politikai rendőrségtől, az utca embere csak parolijuk szí­ne alapján differenciált: a „kékávós", a „zöld­ávós" és a „pirosávós" közhasználatú megneve­zés egyaránt a gyűlölt terrorszervezet tagjait jelölte. 17 „Erőszakkal, fenyegetéssel, vagy bármely más kényszerítő eszközzel tilos a terheltet vallomásra bírni" - olvasható a nyomozók számára 1955­ben „Kizárólag hivatali használatra" kiadott könyvben. 18 A valóságban azonban sem a kihall­gatások során, sem a börtönökben, fogolytábo­rokban nem volt tilos a fizikai és lelki kényszerí­tőeszközök alkalmazása. Visszaemlékezések sze­rint az őrség szálláshelyein táblák hirdették: „A nép ellenségeivel szembeni kíméletlen magatar­tás erősíti az osztálytudatot!"™ „Népellenség" pedig akadt bőven. Hovatovább a hatalom az egész társadalommal harcban állt. Rákosiék mindig találtak felelősöket, aki­ken az aktuális politikai célok megvalósítása érdekében, vagy éppen a rendszer működésé­nek fogyatékosságait kendőzendő, el lehetett verni a port. 19

Next

/
Thumbnails
Contents