Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

III. rész Burgenland és 1956 - Perschy, Jakob: Menekültsorsok

BURGENLAND ÉS 1956 dulat a kétségeket erősíti meg, és így november 11-én Biacsics Jancsi és Izabella a még alig tíz hónapos kislányukkal együtt a Mosonszentjánosba, az osztrák határ melleti faluba tartó buszra szállnak. A buszon tizenöten utaznak Cikoláról és a szomszéd falvakból. Izabella tizenöt éves fiútestvére is köztük van, akinek bár nem kellene menkülnie, jobb jövőt remél Nyugaton. Kísérteties a hagulat, senki nem beszél, mindenki tudja, valószínű a sofőr is: Mosonszentjános nem végállomás az utazók számára. Izabella szülei azt szerették volna, hogy a kicsit náluk hagyják. Izabella azonban döntött: vagy együtt a gyerekkel, vagy egyáltalán nem szöknek. Alig van csomagjuk, csupán néhány ruhadarab és fehérnemű, egy termoszban tej, a kicsi Izabellának. Tudják, hosszú gyaloglás előtt állnak, Mosonszenjánoson, ahol már esteledik, egy 45 év körüli férfinak mutatják be őket, aki segít nekik menekülni. Idealista, a segítségért nem kér pénzt. Pár nappal korábban még minden rizikó nélkül átmehettek volna a Pusztasomortja melletti födeken, ami rövidebb lett volna, mint a mostani kerülő út. Délnek indulnak, aztán a Hanságon át az időközben legendássá vált hídon Mosontarcsára (Andau). Több mint hét órán keresztül gyalogolnak, míg éjfél körül odaérnek. Bár semmi veszélyt nem rejt átkelni a hídon, mégis kalapál a szívük. Épphogy átérnek Ausztriába, máris ott a Vöröskereszt. Mosontarcsára (Andau) viszik őket. Jancsi és a fiútestvér a helyi általános iskolában berendezett szükségszállásra kerül, Izabellát a kicsivel helybéliek fogadják házukba. Csodálatos emberekhez kerül: az éjszaka közepén a háziasszony rántott húst süt Izabellának, és krumpli saláta készül. S nagy korsó sör mindehhez. Életében itt evett a legfinomabbat, véli mind a mai napig Izabella. Még beszédbe is elegyednek, mert a házigazda idős anyja ráadásul tud néhány szót magyarul is. A következő délelőtt folyamán a Biacsics-család ismét buszon ül: immár Felsőpulyára (Oberpullendorf) (pontosabban Középpulyára (Mittelpullendorf)), Izabella édesanyjának rokonaihoz. A buszjegy árát a buszvezető szó nélkül elfogadja forintban. Eddig tart a menekülés története. Kíváncsiak vagyunk azonban egy kicsit arra is, hogy alakult toA Biacsics-házaspár leánykájukkal, Izabellával Cikolaszigeten 1956 májusában (A család magántulajdona) vább életük. 1970-ig Biacsicsék Felsőpulyán (Oberpullendorf) éltek. A kis Izabellának eközben további két lány és két fiútestvére született. Az első két évben az apa, Jancsi, építkezésen dolgozott, aztán eredeti szakmájában próbálkozott: zöldségtermesztésbe fogott. Hamarosan otthon kezdték érezni magukat Középpulyán (Mittelpullendorf), de nem csak a rokonság miatt. Környezetükben szinte csak magyarul beszélt mindenki, a gyerekek utcabeli játszótársaival egyetemben. Mindez egy hátránnyal járt: nem igazán tanultak meg rendesen németül, természetesen a gyerekek később igen, de az anya, Izabella, soha. Hisz mindig csak otthon dolgozott, háziasszonyként és a kertészetben; tulajdonképpen kertészetekben, 133