Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

III. rész Burgenland és 1956 - Hess, Michael: A mosontarcsai (andaui) híd mítosza

BURGENLAND ÉS 1956 sabb légtérben lépett át Ausztriába és valahol nyugaton landolt. A második üldöző gép a Fertő-tó fölött megfordult és visszarepült Magyarországra. "

5 A szerencsétlenül járt magyar pilótát Pomogynál (Pamhagen) temették el, 9 nappal később egy magyar bizottság kérésére exhumálták és végül Hévizén temették el. A szovjet századost a pomogyi (Pamhagen) csendőrség fogta el, és átadták a magyar államrendőrségnek.

6 Elkezdődik a menekülés Kb. 10 kilométerre Mosontarcsától (Andau), a Hanság közepén egy keskeny fahíd ívelt át a Hanságicsatornán. „A jobb érthetőség kedvéért kezdetben röviden megemlítjük, hogy a mosontarcsai (Andau)-híd igazi értelemben nem híd volt, hanem csupán egy faállvány, mely a Hanság-csatornán történő áthaladást szolgálta [...] jó 100 méteren pedig már magyar területen helyezkedett el. "

7 Azt hogy valójában mióta létezett ez a kis híd, nem lehetett kideríteni. Valószínűleg közvetlenül az Hanság-csatorna elkészülte után 1900 körül maguk a mosontarcsai (Andau) parasztok építették, mert a két világháború közötti időben és a 2. világháború után, a mosontarcsaiak (Andau) Magyarországra jutását szolgálta. Lehetett az rokonlátogatás, rétek és szántóföldek megművelése vagy akár vásárlás is.

8 De a vasfüggöny felállításával megszűnt ez a kis határmenti forgalom, Mosontarcsa (Andau) - és egész Burgenland - a „nyugati világ" végére szorult. Már a forradalom első szakaszában, tehát 1956. október 23-tól november 4-ig jutottak át magyarok a határon, először a határ menti falvakból, mint Mosonszentjánosról, Mosonszentpéterről és Mosonszolnokról. Ezek elsősorban olyan rokonok és ismerősök voltak, akiket a mosontarcsaiak (Andau) barátságosan fogadtak. „A dolog addig jutott, hogy a Nezsideri Kerületi Hivatal (Bezirkshauptmannschaft Neusiedl a. S.) a határ mellett élőknek egy nap mosontarcsai (Andau) ott tartózkodást minden különösebb, más esetben elvégzendő formalitás nélkül engedélyezett. [...]A rövid időre szóló szabadság ellenére nagyon boldognak érezték magukat, a régóta óhajtott viszontlátás örömét vidáman ünnepelték. "

9 „A délután folyamán 60-70 menekült érkezett Mosontarcsára (Andauba), ott jól lerészegedtek, és csak a „Lang" felderítőcsapat intervenciójával lehetett őket arra rávenni, hogy visszatérjenek Magyarországra. "

10 Az első menekülteket is Mosontarcsán (Andau) vizsgálták át. Ezek a „menekültek" a magyar Államvédelmi Hatóság (ÁVH) tagjai voltak, akik a forradalom menetét biztos távolságból kívánták szemmel tartani. „Egy napon néhány férfi érkezett. Hárman voltak. Az egyiknél volt egy hátizsák, a többiek kint álltak az utcán. Az egyik megkérdezte, hogy megalhatnának-e nálam. Rögtön igent mondtam, hagytam, hogy ott aludjanak. Erre lerakta a hátizsákját, csörgött benne valami. Nagyon megijedtem, akár még fegyver is lehetett benne. Ekkor azt mondtam: Bocsássanak meg, uraim, legyenek olyan kedvesek, először jelentkezzenek a csendőrségen, aztán jöjjenek vissza és itt aludhatnak. Erre azok rögtön elmentek és soha többé nem jöttek vissza."

11 A mosontarcsai (Andau) lakosságnak ezekkel a „menekültekkel" alig volt kapcsolatuk, mivel nagyrészüknek volt elég pénzük ahhoz, hogy magukról gondoskodni tudjanak, és így nem voltak rászorulva a segítségükre. „ Volt köztük egy magyar őrnagy civilben, akinek katonai képzettségét azonnal észre lehetett ven119