Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

III. rész Burgenland és 1956 - Bachkönig, Wolfgang: „Mesél az osztrák hadsereg egy tisztje...”

BURGENLAND ÉS 1956 mazsákokon. A századparancsnokság külön szobában kapott helyet, a vendéglő udvarában pedig a tábori konyha kapott helyet. A szakaszom és az egységem Locsmánd (Lutzmannsburg) és Lakompak (Lackenbach) térségben mozgott. Átmenetileg a Harka felé vezető úton is végeztünk őrző feladatokat. Aztán máskor pedig gyalogosan, vagy gépesítve a határ mentén teljesítettünk szolgálatot. A magyar szabadságharc és forradalom ezen szakaszában viszonylag kevés menekült lépte át itt a határt. Egy Esterházy-majorban szállásolták el őket, mi pedig segítettünk takarókat és ételt osztani, valamint segédkeztünk az Ausztria nyugatibb részeibe történő szállításuk során is. Néhány nap múlva riadóztatták bennünket, majd kimentünk a határra. Ez Sopronkeresztúrnál (Deutschkreuz) volt az esti órákban. Több száz fiatal, felfegyverzett magyar férfi lépte át a határt. Kértek bennünket, hogy vigyük őket Kelénpatakra (Klingenbach), hogy Sopronban harcolNikolaus Horváth zászlós határmenti bevetésen Nikolaus Horváth magántulajdona) hassanak tovább a szovjetek ellen. Nehezen tudtuk csak az értésükre adni, hogy bár megértjük szándékukat, a semlegességünk miatt azonban ez nem lehetséges. Ezenkívül elmondtuk nekik, hogy pontosan ebből az okból el kell, hogy kobozzuk fegyvereiket és internálnunk kell őket. Néhányuk sírt a dühtől és csalódottságtól, mások felfegyverezve visszamentek Magyarországra. Később derült ki, hogy a soproni mezőgazdasági főiskola hallgatói voltak. Feltételezem, hogy 1956. november 4-e lehetett, amikor két dzsippel és nyolc fős legénységgel Rőtfalva/Rendek (Rattersdorf/Liebing) határátkelőhöz vezényeltek bennünket, hogy felderítőként segítsük a csendőrség és a határőrség munkáját, s a határ másik oldalát figyelve jelentést tegyünk. Nyugodt délután volt, beszélgettünk, és hébe-hóba átintegettünk a magyar határőröknek. Hirtelen Kőszeg irányából közeledő páncélosok zajára lettünk figyelmesek. Közvetlen ezután látni lehetett, ahogy a motorokból kiáramló dízelgőz felszáll az ég felé, 111