Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Ilon Gábor partjáról a 8721. út nyomvonalának 4. lelőhelyéről a Nagyfa-dűlőbőlismerjük (47. ábra). A halomsírosokkal együtt Szlovákia területének középső bronzkori lakosságából egy kisebb csoport vagy anyagi kultúrájuk (aunjetitzi és magyarádi elemek) divatos elemei is érinthették megyénket. A népességkoncentráció első őskori csúcspontját azonban - a kutatás jelenlegi állása szerint - az urnamezős kultúra időszakában érte el. Ekkor nem csak a mai város külterületeit (Kőszeri- és Reiszig-erdő alatti dűlő), de a belvárost is megszállták. Ez nyilván a velemi Szt. Vid „árnyékában", a hatalmi központ territóriumát és határát rajzolja meg. A velemi iparos központ termékei már a XIX. század végén felbukkantak: pl. Óperint (XXVII. tábla 1-8.), s legújabban a Jaki úti bronz depot. Utóbbinak unikális darabja - a velemi aranydiadéma méltó párja - egy egyedülálló vallástörténeti emlék, a „Napisten"-nel kapcsolatba hozható napbárkás bronzlemez fejék, azaz diadéma (XXVIII. tábla). Az időszak végét a vaskor felé történő átmenetet jelentő, a korai Hallstatt-kultúra kalenderbergi hatását (LX. tábla 1.) mutató, a zanati elkerülő út I. üteme (3. melléklet - 1.) építésekor (1999) feltárt 32 hamvasztásos sír (37. ábra) bizonyítja, ahol két halotthamvasztó máglyahelyet is sikerült azonosítanunk. Vaskor (16. ábra) A velemi Szt. Vid regionális hatalmi szerepe ezekben az évszázadokban sem csökkent. Szombathely mai közigazgatási határa a központ territóriumának részét képezte. A Hallstatt-kultúra keleti ágának folyamatos, helyi alapokra épülő átfejlődését vélem itt felfedezni. Ezt a Stillfried- és kalenderbergi elemek igazolják - többek között - az előbb említett zanati temető által. Jelentős lelőhely részletét kutathattuk meg (2002-ben) a Reiszig-erdő alatti dűlőben (5. melléklet) az északi elkerülő út III. üteme építésekor. Izgalmas tárgyaik az agyag „házioltár" töredékek (54. ábra). Bár a szkíta jelenlét ma még csak a közeli környéken (pl. Bucsu, Sé) igazolható és a városban még nem - szerintem csupán idő és szerencse kérdése a leletek felbukkanása. A város határából már évtizedekkel ezelőtt publikált görög eredetű - és a déli kereskedelmi kapcsolatokra utaló -, a 7-6. századra datált tárgyak (pl. LXI. tábla 1.) mindenesetre intenzív kölcsönhatásokat sejtetnek. A kelták sűrű megtelepedését telepeik érzékeltetik a belváros határán Kálvária u. 63. és a 8721. úton (46-47. ábra), a Zanat 0. (55. ábra 1.) és 77. ütem (55. ábra 2., 56. ábra) lelőhelyeken, valamint a Kőszeri- (4. melléklet) és a Reiszig-erdő alatti dűlőben (5. melléklet). Az elsőként említett helyen felszínre épített, késői LT D-korú faszerkezetes házukról (57. ábra), a további helyeken esetleg hasonlókról és földbemélyített gazdasági és lakóépületekről adhatunk számot. A gazdasági funkciójúak közül kiemelkedik a Reiszig-erdő alatti dűlőben feltárt vasfeldolgozó műhely (44. objektum: 61. ábra). Külön említésre érdemes a Reiszig-erdő alatti dűlő'kézi őrlőkövekkel gödörbe dobott fiú holttestének maradványa (390. objektum: 62. ábra). Normális temetőre utal azonban a Kőszeri-dűlőW C-re keltezhető hamvasztásos sírja (44. objektum: 60. ábra). A velemi Szt. Vid, azaz a kelta törzsi központ közelében, territóriumának peremén, ugyanazon - az őskor több ezer évén át élő 597 - útja (Borostyánkő) mellett, tehát nem véletlenül itt alapítja Claudius császár az 1. század közepe táján Pannónia első városát, Savariát. 597 Az utak nyomvonalának több ezer éven át történő kontinuitására a legújabb, jól adatolt esetét Kinkundorozsma határából, az M5 autópálya építését megelőző ásatásról tették közzé. Szalontai Csaba - Tóth Katalin: Szeged-Kiskundorozsma-Subasa. In. Űton útfélen. Múzeumi kutatások az M5 autópálya nyomvonalán, (szerk. Szalontai Cs.) Szeged, 2003. 89-91. 92
