Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)

Őskorunk 2. Végezetül megállapíthatom: az Alpokalja, s benne a mai Vas megye és napjaink Szombathelye területének viszonylagos és hatalmi egységként is jól elhatárolható őskori földrajzi zártságát kelet felé a Rába folyó jelentette. Ugyanez a folyó és mellékvizei (köztük a Perint-Gyöngyös is) azonban a nyitottságot is biztosították nyugat - észak-nyugat felől. E több ezer éves időszak kulturális kapcsolatai egyértelműen inkább a közép-európai régió, s nem a keleti - dél-keleti irányba mutatnak. Persze botorság lenne az utóbbi területek impulzusairól megfeledkezni, amelyek azonban ugyanúgy veszítettek súlyukból, mint ahogy jóval később az Oszmán-Török Birodalom hadseregének csapásai is elgyengültek ebben a térségben. Az erőt, a hangsúlyt inkább a közép-európai övezet embercsoportjai jelentették. Különösen igaznak vélem ezt az állítást a bronzkortól, amit pl. a harangedényes kultúra megjelenése, a GátaWieselburg kultúra elterjedése és a Litzenkerámia, valamint a halomsírosok jelenléte igazol. A folyamatok csak felerősödtek a késő bronzkorban az urnamezős kultúra révén, majd ez a tendencia folytatódott a keleti Hallstatt-kultúra és a kelták évszázadaiban. A Római Birodalom expanziója ennek a közép-európai irányultságú meghatározottságnak vetett véget, s egy addig is lappangva - évezredek óta meglévő - dél - délnyugati kapcsolatot (Boro.styánkő-út) tett ismét elsődlegessé. 93