Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)

Őskorunk 2. megelőző feltárásokat. Ennek eredményeként ma nem csak Vas megye, de a Dunántúl legnagyobb (kb. 15 hektáros kiterjedésű: 3. melléklet - 1,2.) ilyen korú települését ismerjük. A falu a Cl4-es kormeghatározás szerint (Deb-8486, 8408 és 8518: 29. ábra) cal ВС 4460-4200

595 évek körül, azaz az i. e. 5. évezred második felében

596 létezett. Itt három nagyméretű házukat, kemencéiket, körárkaikat és egy gyermeksírt (8. objektum) is feltártunk. A 10. (objektum) gödörből egy kocsimodell kereke (VI. tábla 1.) került elő. Pollenszemcse-vizsgálatok révén sikerült a korabeli környezetet (vízközeli, ligeterős terület, a közelben búza mezővel) rekonstruálni. Sőt, a 2. ház építését a menta-pollenek segítségével a nyár végi - kora őszi időszakra tudjuk keltezni. A középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra megtelepedését igazolják: egy remek edényekkel teli gödör (425. objektum: 29. ábra) és négy hamvasztásos temetkezésük a Reiszig-erdőalatti dűlőben (30. ábra). Esetleg a kultúra embereivel hozható kapcsolatba egy nagyméretű (7,6 x 17,75 m) alapárkos, facölöp szerkezetes, tapasztott agyagfalú, nyeregtetős, 134,9 m

2 alapterületű ház (27. ábra 3., 28. ábra) a sírok közelében. A késő rézkori Pécel-Baden-i kultúra - régi adatokra épülő - jelenlétét az újabb kutatások igazolták és új településtörténeti szempontú információkkal is szolgáltak. A Szombathelyt északról elkerülő főút III. üteme két lelőhelyén (2. = Kőszeri-dülő, a Perint patak nyugati teraszán és 5. = a Reiszig-erdő alatti dűlő, a Potyondi-árok nyugati partján) sikerült lokalizálni. Több települési objektum (agyagkitermelőés szemétgödör) mellett egy-egy alapárkos házuk napvilágra kerülése színesíti a képet. Megjegyzendő azonban, hogy 1. a Reiszig-erdő alatti dűlőben feltárt ház (28. ábra és 5. melléklet) közelében középső rézkori, de késő bronz- és kora vaskori objektumok is vannak. 2. A Kőszeri-dülőből ismert ház (31-32. ábra és 4. melléklet) környékén pedig késő bronzkori és kelta telepjelenségek is előkerültek. Ezek a momentumok a házak keltezését kissé bizonytalanná teszik. Újdonságnak - ez ideig a város határában és a megye területén ismeretlennek - számító régészeti egység megjelenéséről is tudunk, mégpedig: a kostolaci kultúráról a Reiszig-erdő alatti dűlőből Bronzkor (15. ábra) A korszak kezdetén a késő Vucedol, a Makó és a Somogyvár-Vinkovci kultúra szállta meg a térséget. A Perint patak teraszán a városban a Liget Hotel előtti területen egy házmaradvány és gödör (33. ábra, leletanyaga: XXIII. tábla 4-5.) ebből a korszakból - nem tudom pontosan kultúrához kötni - maradt ránk. Egy másik falura utal a Metro áruház területén (2. melléklet - 1,2.) megtalált gödör (XXIII. tábla 6.) és az áruháztól nyugatra, a Peugeot szalon mögött álló Motel megelőző ásatásán feltárt gödrök leletanyaga (XXIII. tábla 78., XXIV. tábla). Ezt követően a déli, balkáni hatásokat a Közép-Európa felől érkező népek megjelenése váltja nagyjából a Rába folyóig, mint határig. Ezek sorában elsőként a harangedényes kultúrával (XXV. tábla 2., 34-35. ábra) számolhatunk, ahogy azt a Zanat-városrész (3. melléklet - 2.) szomszédságában elhaladó út II. üteme ásatásakor (2000-ben) megfigyeltük. A nyugatról érkezők sorát a kora bronzkor 3-ban a gátai kultúra népessége folytatja. Egy településük - ház és leletanyaga máig publikálatlan - a belvárosban, a Puí/>ó'££íTí/Romkertben volt. A középső bronzkor végi, a késő bronzkorba (i. e. 1400 - 1300 között) átvezető halomsíros kultúra településeit és leletanyagát (XXVI. tábla 2.) Kámonból (Litzen-elemekkel: LXXXIII-LXXXIV. tábla), a Távhő-központ építési területéről (csak archaeozoológiai anyaga közölt) és a Perint patak másik (nyugati) 595 Dr. Szántó Zsuzsa laboratóriumvezető és munkatársai (MTA ATOMKI, Debrecen) munkáját e helyütt is köszönöm. Telepünk élete gyakorlatilag és nagyrészt egybeesik a Zalaszentbalázs-Szőlőhegyi mezőn feltárt település létezésével (Bánffy 1995. 183., Hertelendi 1995.). 596 Ez egybevág a hazai rézkor kronológiáját legújabban közlő szerző tanulmányának állításával. Kalicz 2002. 382. 91