Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)

Ilon Gábor Melyek e munkám röviden összefoglalható megállapításai, esetleg eredményei? Lássuk ezeket történeti időrendben! Helyzetkép az újabb kutatások tükrében Neolitikum (13. ábra) Vas megye - s benne Szombathely - területének sűrű megszállása a középső újkőkori Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája idején (i. e. 5500 - 4700) megtörtént. Az itt élők közvetítették nyugat-északnyugat felé - esetenként az Atlanti-óceánig - a neolitikus vívmányokat, egyúttal pl. a Bakony-vidék radiolarit nyersanyagait, ugyanakkor megszállták a Kőszegi-hg., a Vas-hegy és az ún. Rohonci-ablak kőnyersanyag telepeit. Ezeken bányákat nyitottak, amelyek anyagából (különböző minőségű pala kőzetek és szerpentin) jellegzetes csiszolt kőbaltákat készítettek. Településeik nyomait az Arany- és Perint patak, valamint hajdani mellékvizük (a mai Potyondi-árok), továbbá a Bogácai-ér teraszain találjuk. Ezek szórványos felszíni adatokból a Csónakázótó környékéről, az újperinti és a gyöngyöshermáni kavicsbányákból, továbbá a Bogácai-ér és a Szombathely - Vép úttól északra ismeretesek. Legújabban felfedezett előfordulásaik az Emuszt-kriptánál épülő lakótelep, a Reiszig-erdőalatti dűlő'(az elkerülő út III. üteme 5. lelőhelye: 5. melléklet, III-IV. tábla) és az Oladiplató területén vannak. Az utóbbit rövidesen beépítik, de itt még csak terepbejárást végeztünk. A másik kettőn kisebb illetve nagyobb kiterjedésű feltárás volt. Ezen lelőhelyek mindegyikén - bár konkrét megkutatásukra még nem volt módunk - felszínre épített, faszerkezetes, tapasztott agyagfalú házaik állhattak. A települések szerkezetéről egy esetben sem tudunk még számot adni. Ilyen aspektusból a kb. 15 hektáros Oladi platón megépülő családiházas lakópark megelőző feltárása lesz alapvető fontosságú a neolitikum záróperiódusát tekintve is. A késő neolitikum helyi népességét az ún. lengyeli kultúra jelenti. Lévén ugyancsak földművelők, szinte ugyanazokon a helyeken települtek meg - utalva ezzel a két kultúra népességének genetikai kapcsolatára is -, de új városrégiókban is feltűnnek. Egyik nyugaton található települési koncentrációjuk a már említett Oladi platón és az újperinti kavicsbánya területén volt. Az északi határban a Perint nyugati oldalán, a 8721. út 2. lelőhelyének (Alsómező-dűlő: 46. ábra) településre utaló nyomai említhetők. A gyöngyöshermáni kavicsbányától keletre ugyancsak laktak. A belvárosból, az Ady térről szintén ismertek a kultúra edénytöredékei. Településeikről igazán fontosat és érdemit azonban ma még nem tudunk mondani. A kultúra népe továbbra is ellenőrizte a régió kőnyersanyag bányáit és a nyugatra vezető (2. ábra) - valamint a talán már ekkor kialakuló (7. ábra) - észak-déli (későbbi Borostyánkő-) utat. Rézkor (14. ábra) A korai szakaszban a Dunántúl egészén elterjedt késő lengyeli kultúra uralta a város területét. A népességnek egyik - hazai viszonylatban is - unikális tárgya a város déli részén, a Plachner-féle kavicsbányában előkerült (1939) agyagidol (II. tábla 1.), amely talán egy ülő isten szobrát mintázza. Egyik falujuk a Csónakázótó építésének, a másik az újperinti kavicsbánya művelésének esett áldozatul. A Senyefán kertmüvelés során gyűjtött kerámiatöredékek szintén településre utalnak. Másik települési tömbjüket Szentkirálytól északra, a Gyöngyös keleti oldaláról ismerjük. Jelenlegi ismereteink szerint, legjelentősebb településük a Kőszegre vezető 87. sz. főút és a város mai körgyűrűje között a Metro Holding Hungary Kft. Áruház építésével (2000. augusztus 11-től) párhuzamosan folytatott leletmentésen került napvilágra. Ezt követően - a mai napig - a környékén kiépülő Minerva-lakópark és kereskedelmi-szolgáltató negyed építését megelőző beruházások során a tulajdonos-beruházó МО-WA Kft.-vel együttműködve folytattuk a 90