Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Ilon Gábor ban maradva pl. a Balaton-Lasinja kultúra késői fázisának bátaszéki edénye diadéma-dísze napszimbólummal 413 , vagy a Pécel-Baden-i kultúra vörsi diadémája. 414 Ezeken a réz- és bronzkori tárgyakon a spirális (csigavonalban tekercselt réz- vagy bronz huzal), a Nap-szimbóluma jelzi a hatalom Égi eredetét. Az 1929-ben 415 a velemi Szent Viden talált kincs anyaga, az arany, az istenek fémé pedig tovább fokozza és konkretizálja az üzenetet. A kincs darabjai, a diadém és a korongok is koncentrikus- és spirálkörökkel díszítettek, a cikk-cakk és A-minták 416 pedig együtt akár a Napot és sugarait is jelenthetik? A nyersanyag felől megközelítve a kérdést: a szombathelyi diadéma tehát a velemi arany diadémát viselőhöz képest vagy egy kevésbé rangos személyre, vagy a hétköznapibb vezetői viseletre utal. A vizsgálódásunkba bevonható további Velemből származó együttes az 1977-es ásatás bronz ékszerleletének nyakba akasztható és/vagy felvarrható küllős kerekei 417 . Valószínűleg ezek is ősi, a középső bronzkorunktól 418 már bizonyosan igazolható napkorong-szimbólumok. Unikális leletegyüttesnek számít a késő bronzkori urnamezős kultúra békásmegyeri temetőjének már említett három „varázsló"-sírja, amelyek tovább színezik a képet. Az urnákba illetve melléjük agyagból megformázott asztrális plasztikákat: a Napot, a Holdat és csillagokat helyeztek el. Mindenegyes készlet az égbolt teljességét fejezi ki. A temetőben tehát együtt van a bronzkori ember hitvilágának egésze: a lélekmadár (askos), a lábbeli alakú edény (időmérő eszköz? 419 ) és az asztrális-lunális szimbólumok. Ugyanezen tárgytípusok többsége fellelhető a Vas megyében található velemi Szent Viden 420 és a Celldömölk melletti Ság hegyen 421 . Utóbbi késő bronz- vagy kora vaskori településén még az 1930as években „in situ" egy Európában egyedülálló (?), közel másfél méteres átmérőjű agyaglapot is kiemeltek. Ezen három koncentrikus borda látható 422 . Minden egyes bordán néhány száz ferde bevagdosás van. 423 A tárgyat a kutatók egy része napkorongnak tartja, de alapos tanulmányozásával és értelmezésével máig adósak vagyunk. A téma összegzéséül megállapították, hogy a madárszimbolika eredetének kora a Rixheim/ Rigsee/Baierdorf/Caka/Tirol I/Canegrate/Montelius III., vagyis a korai urnamezős periódus 424 . Ennek gyökerei azonban - véleményem szerint - a Kárpát-medencében a középső bronzkorig visszavezethetők. A napbárka-motívum és a madárszimbolika Jockenhövel 425 megközelítésében az itáliai és a közép-európai urnemezős kultúrában igen jelentős szerepet játszott. Ezt mostani gyűjtésünk megerősíti, és egy észak-európai kapcsolatot is sejtet. Ugyanakkor ráirányítja a figyelmet a motívum északkelet-magyarországi (52. ábra 6-20.), kelet-szlovákiai (52. ábra 1-3.) és dél-lengyelországi (52. ábra 11.) csoportosulására. A Napbárka szimbólumok azonban agyagból is készülhettek. Ezek és a szimbólum nagyszabású kataszterét állította össze nemrég Jozef Paulík 426 . Bizonyosnak tűnik tehát, hogy a Kárpát-medencei bronzkor embere is ugyanúgy politeisztikus vallási meggyőződéssel rendelkezhetett, mint az ún. fejlett ókori keleti, mediterráneumi és az európai „barbár" ci413 Bondár 1998. 24., Abb. 1-3. 414 Évezredek üzenete a láp világából. Régészeti kutatásoka Kis-Balaton területén 1979-1992. (szerk. Költő L. - Vándor L.) KaposvárZalaegerszeg, 1996. 15. 415 Mozsolics 1950. 416 Bandi 1982. Abb. 1-4. 417 Bandi - Fekete 1977-78. 20-22. kép 418 David 2003. különösen 40-49. és Abb. 5-, Abb. 11. 419 Kalicz-Scheiber 1991. Abb. 13. 2., Nagy 1979. 42. ábra 420 Miske 1907. LIV. t. 27., LVL t. 17. 421 Patekl968. XXV. t. 1-2. 422 Lengyel 1964. 20. kép 423 A tárgygyal a későbbiekben egy nagyobb lélegzetű tanulmányban szeretnék foglalkozni. 424 Jockenhövel 1974. 85. 425 1974. 87-88. 426 Paulík 1999, 2000, 2001. 64
