Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Ilon Gábor tárgyakon) a kocsi képi ábrázolása. Ennek világhírű példája a soproni agyag urna 119 , amelyen - többek között - temetkezési (?) menet látható, kocsival. A szombathelyi település, ahol a keréktöredék előkerült tehát kora rézkori. Az eddig ismert két kora bronzkori objektum (Metro 64. objektum: XXIII. tábla 6. és Motel 2. objektum: XXIII. tábla 7-8., XXIV. tábla és 2. melléklet - 1, 2.) a kereket rejtő gödörtől kb. 150 m-re északkeletre és ugyanilyen távolságra északra volt, s az azok betöltéséből előkerült kerámia más minőségű, anyagában is eltér a kora rézkori agyag edényekétől. Márpedig, ha az előbb ismertetett kutatástörténetet felidézzük, csak a részleteiben máig publikálatlan romániai Gumelniba kultúrából ismert és a legújabban a késő bodrogkeresztúr-hunyadi-halmi kultúra átmeneti időszakára (középső rézkor) keltezett (Szelevény) példákat párhuzamosíthatnánk. A Pécel-Baden-i kultúra világhírű kocsimodelljei (pl. Budakalász, Szigetszentmárton) tehát bizonyosan fiatalabbak a szombathelyi darabnál. Ebből pedig - ha keltezésem helytálló - az az egyértelmű következtetés vonható le, hogy a szombathelyi példány a mai Magyarország területének legkorábbi olyan rézkori emléke, ami a kocsi ismeretére utal. A fent idézett radiocarbon minták tanúsága szerint ellentmondás várható/van/tapasztalható a legfrissebben közzétett, kronológiaiig számbavehető közel-keleti 120 és hazai 121 Cl4 adatok között. Mindezek pedig megerősítik azt a feltevést, hogy a kocsi ismerete északról dél felé is terjedhetett. Azaz semmi akadályát nem látom - a fenti adatok tükrében - annak, hogy a kocsi „felfedezése" egymástól távoli területeken, nagyjából azonos időpontban is megtörténhetett, azaz poligenezisre is gondolhatunk. 122 Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül szeretném felvillantani a kocsi hitvilági jelentőségét. A vaskort megelőző évezredekben bizonyosan nem pusztán státusszimbólumként került a temetkezések mellékleteként sírba. És a vaskorban sem csak a társadalmi rang kifejezését szolgálta. Máig megválaszolatlan, hogy csupán a temetkezési szertartás kelléke volt, avagy más szerepet is játszhatott? A kérdésről az 1960-as évektől máig lezáratlan vita folyik a hazai szakirodalomban is. 123 Először azonban nézzük a tényeket, majd a hitvilági hátteret! A legkorábbi, valódi kocsival történő temetkezéseket az alsónémedi temetőből ismerjük a Pécel-Baden-i kultúra jól-rosszul feltárt sírjaiból. Ugyanebben az időszakban azonban megjelenik a kocsi, mint jelkép (azaz modell), mégpedig a budakalászi sírokban. Itt tehát a halott (ember) és a kocsi kapcsolata direkt. A bronzkorban - a késő bronzkort nem számítva - ez ideig csak lakótelepekről tudunk modellekről és az ezekre utaló kerekekről. A kocsikereket tehát nem tekintem profán tárgynak, így gyerekjátéknak 124 sem! Ez számomra azt jelenti, hogy a kocsinak a hitéletben betöltött szerepe elvontabb lett, a rézkortól a „házi szentély" kellékeként értelmezem. így a lakóhelyeken is szemétbe kerülhetett kerék nélküli vagy stilizált kerekű (Boglárlelle 125 , Szigetszentmárton 126 ) és kerekes változata (pl. Börzönce, Szombathely-Metro) is. A késő bronzkorban azonban ismételten feltűnik - a települések „házi szentélyeire" utaló kocsi töredékek mellett - a temetkezésekben (pl. a kányái kocsiurnában emberi hamvak voltak), hogy azután a vaskor teljes időszakában ott találjuk a sírokban. Esetenként, mint jelkép, azaz modell, amire legújabban Fertőendrédről 127 ismerünk példát, máskor pedig a maga teljes valóságában és nagyságában. Utóbbiak közül csak kettőt említek meg. A kora vaskori Hallstatt kultúra egyik szép közeli példáját 119 Ilon-Ughy 1995. 122., 47. ábra 120 Bakker-Kruk et. al. 1999. 1. táblázat 121 Kaliczl976. 199-200. 122 Makkay János: Az indoerurópai nyelvű népek őstörténete. Budapest, 1998. 283-284., Bakker-Kruk et. al. 1999. 787. 123 Makkay 1965., Kalicz 1976. 124Bondár 1990. 89. 125 Ecsedy 1982. 25. 126 Kalicz 1976. 188. és Abb. 3. 127 Gömöri János: Grab der Osthallstattkultur mit Wagengefäa aus Fertőendréd. In. Ost - West Beziehungen während der Eisenzeit in Europa. Internationale Tagung der AG Eisenzeit Sopron, 10.-13. Okt. 2002. Budapest, 2002. Archaeolingua 12-13. 32
