Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Őskorunk 2. (a sarokban) megszakad a sártapasztás, ezért feltételezzük: ez a bejárat helyét jelzi. Előkerültek a sátortetőre utaló facölöpök mély gödrei is. A ház majdnem pontosan Ny - K-i tájolású. A ház nyugati oldalának közelében 50%-ban feltárt 100. objektumban (hatalmas gödör) viszonylag nagy mennyiségű kiégett tapasztástöredék és néhány lengyeli cseréptöredék volt. A ház keleti, bejárati végétől kissé távolabb a 116. objektumban (azaz egy gödörben) kevesebb kiégett sártapasztást, ugyanakkor kőeszközt, szilánkot stb. és sok kerámiatöredéket találtunk. Fölöttébb érdekesnek, külön hangsúlyozandó adatnak tartjuk, a házaktól nyugatra és keletre mindkét esetben - megfigyelt hasonló szituációt. Gödör sok tapasztassál a ház nyugati oldala közelében. Ez véleményünk szerint a háztapasztás agyagkitermelő gödre lehetett, ami a ház használata során nyitott volt. A ház elbontásakor pedig ide hordták a falak omladékának zömét. Gödör kevesebb tapasztassál a keleti oldaltól távolabb, ugyanakkor nagyságrendekkel több „valódi" régészeti lelettel (edény- és eszköztöredékek, csontok stb.). Azért is lehetett ez távolabb, hogy a házba való ki-bejárást ne akadályozza. Szintén a háztapasztás agyagkitermelő gödre lehetett, s szintén nyitva volt a ház létezésekor. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a keleti oldalon található nagyméretű, de sekély gödrök munkahelyként funkcionáltak, amire a kőeszközök és töredékeik, valamint a számos edény- és kanáltöredék utalnak. 3. ház és környezete (2. melléklet - 2.) A két teljesen feltárt házhoz a 2002. évi júliusi feltárással egy szintén alapárkos, a felszínre épített, facölöpszerkezetes, nyeregtetős falú ház részlete társult. Ez az 1. háztól 220 m-re északra volt (2. melléklet - 1.). Az épület szélessége 8,25 m. Tájolása Ny - K. Mindhárom építmény egyértelműen ágasfás-cölöpvázas-sövényfalú agyagtapasztású 86 lakóházként határozható meg. Felépítésük - a kísérletek szerint 87 - 2-3 hét alatt (a fahordás és a faszerkezetállítás munkafázisán kívül) 4-5 férfi közreműködésével elképzelhető. Egyosztatúak (hacsak az osztófal(ak) a gépi humuszolással meg nem semmisültek), alapterületük 155,8 és 187 m 2 . A 2. ház építésére - a ház 106. és 107. sz. cölöplyukának betöltésében talált menta pollenszemcsék alapján - a betakarítást követően kerülhetett sor. A menta virágzásának ideje ugyanis július-szeptember. A 2. házunk legjobb - bár kisebb méretű és eltérő belső osztású - párhuzamát a közeli niederösterreich-beli Münchendorfból 88 közölték, amely a Cl4 keltezés alapján kicsit fiatalabb és a lengyeli kultúra záró fázisára helyezte publikálója. A nagyméretű, jó hőszigetelésű házak - nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk - egy meglehetősen civilizált, letelepült, valószínűleg nagycsaládi közösségekben élő népességre utalnak. A település szerkezete jól kivehető: egymástól viszonylag távol álló - szórt - lakóépületek, ezek körül a házépítés és a fazekasok agyagnyerő gödrei, illetve a munka- és szemétgödrök, továbbá valószínűleg a házak közösségeihez tartozó szent körzetek, azaz a körárkok. Az utóbbiakra később kissé részletesebben kitérek. Az 1. és 2. házhoz tartozó munkagödrök nagy mennyiségű kőnyersanyagát és kőeszközeit (VII. tábla) Marton Tibor 89 dolgozta fel. A település számtalan kislelete és jelensége közül itt és most csak egy-kettőt szeretnék bemutatni, jelezve a lelőhely fontosságát. Az első egy kocsimodell kereke. Ez az 1. háztól délre kb. 35 m-re, a 10. objektumból került elő, ami egy ellipszis alakú, sekély gödör volt. Ennek betöltéséből - néhány viszonylag jellegtelen, de lengyeli edénytöredék (VI. tábla 2-4.) társaságából - származik a kérdéses tárgy. A keréktöredék (VI. tábla 1.) anyaga kavicsos soványítású agyag, amely feketére égett. Átmérője 43-44 mm. Vastagsága a kerékagynál 15 mm. Ezek után röviden - hogy érezzük e jelentéktelennek 86 Bader 1985. Abb. 12. 2d, Istvánfi 1997. 56. és 37. kép B, valamint Sabján-Buzás 2003. 87 Luley, Helmut: Die Rekonstruktion eines Hauses der Rössener Kultur im Archäologiscen Freilichtmuseum Oerlinghausen. In. Experimentelle Archäologie in Deutschland. Oldenburg, 1990. 42., Abb. 9. 88 Carneiro 2002. 47., 49., Abb. 2., 5. 89 Marton 2002. 29
