Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)

Ilon Gábor nyékén feltárt település, különösen annak házai (méretük, szerkezetük, stb.) és a kevés

83 előkerült állatcsont, s nem utolsósorban a környezetrégészeti vizsgálat eredményei is cáfolni látszanak az állattartó-vándorló nomádság tételét. A kora rézkori település egy teraszra települt, amely enyhén lejt, nem csak a Gyöngyös patak, de a város irányába is. Ezen kisebb kiemelkedések - relatív magasságban kb. 30-50 cm-nyi eltérés a közvetlen környezettől - jól láthatók voltak még a gépi földmunkák közben is. A település déli részét egy a század első felében még működő téglagyár és annak agyagbányája pusztította el. Egy visszatöltött agyagbányagödör délkeleti szélét a Metro áruház parkolója és a körgyűrű között (2. melléklet - 2.) meg is találtuk. A talajvíz szintje hajdan itt elég magas lehetett, ugyanis: 1. az 1960-as években még vizenyős volt a terület. Ezért alagcsövezték, amelynek árkait az ásatás során megfigyeltük. 2. A rézkorban sem lehetett másként, ugyanis a házak alapárkait csak a hajdani vízszintig ásták le, amit ma a talaj mészkiválásai

84 (alapárkok tengerszint feletti magassága, 1. ház: 217,8-218 m, 2. ház: 217,2 m, 3. ház: 218,26-218,5 m) jeleznek. A gépi humuszolásnak, és a korábbi évtizedek talajlazító szántásának (mélysége kb. 25-30 cm) betudható pusztítás miatt nem tudtuk sem a házakhoz tartozó külső, sem a belső járó- ill. padlószinteket megfigyelni. 1. ház és környezete (19. ábra) A hajdani felszínre épített ház hossza (külső méret): 19 m, szélessége: 8,2 m. Tengerszint feletti magasságának átlaga 218,2 m körül. Alapárkos, amelyben helyenként meg tudtuk figyelni a fal függőleges fa tartóelemeinek gödreit, ahogy a tapasztott falmaradványok egy részét is dokumentáltuk az alapárokban. Előkerültek a sátortetőre utaló facölöpök gödrei is. Az uralkodó szélnek jobban kitett nyugati, utolsó cölöp megerősítésére, vagy megújítására utal annak kettőssége. A ház északnyugati negyedében egy állatcsontokkal, kőeszközökkel és szilánkokkal, s leginkább edénytöredékekkel teli szemétgödörre (19. objektum: 20. ábra 2-3.) bukkantunk, amit paticsréteg fedett. Utóbbiból - padló vagy járószint hiányában - arra következtetünk, hogy a gödör a ház használatának korából származik, s betemetése (betemetődése?) a ház elbontásakor (leégésekor/leégetésekor?) történt meg. A ház ÉNy-DK-i tájolású, ami megfelel az uralkodó széljárásnak. Bejárata a keleti, rövidebb oldalon, a délkeleti sarok közelében lehetett. Ennek pontos helyét az alapárokban egy hosszúkás, fekete, faszenes elszíneződés sejtette. A csontokból, a gödör betöltéséből és a ház alapárkából kormeghatározásra mintákat tettünk el. A környezetrekonstrukcióhoz talajmintákat is gyűjtöttünk.

85 A ház nyugati oldalának közelében 50%-ban feltárt 7. objektumban (azaz egy hatalmas gödörben: 20. ábra 1.) nagy mennyiségű kiégett tapasztástöredék és néhány lengyeli cseréptöredék volt. A ház keleti, bejárati végétől kissé távolabb a 32. objektumban - ami egy sekélyebb gödör volt, mint a 7. objektum - csak kevés kiégett tapasztást, ugyanakkor sok kőeszközt (pl. kaparót, pengét), szilánkot és rengeteg kerámiatöredéket találtunk, számos agyagkanál mellett. Az objektum nyugati, házhoz közelebbi részén egy tűzhelyet tártunk fel, amelynek hamuzógödre a ház bejárata felőli oldalon volt. 2. ház és környezete (21. ábra) Ezt a házat az 1. háztól 85 m-re délre találtuk. A hajdani felszínre épített ház hossza (külső méret): 22 m, szélessége: 8,5 m. Tengerszint feletti magassága 217,6 m körül. Alapárkos, amelyben helyenként meg tudtuk figyelni a fal függőleges fa tartóelemeinek gödreit, ahogy a tapasztott falmaradványok egy részét jó állapotban (keleti záró fal, megaron északi falárkában, déli falárok) is dokumentáltuk az alapárokban. Kidőlt (döntött?) falszakaszt figyeltünk meg a déli falároknál. A keleti falárok délkeleti végében 83 Kalicz 2003. 12. ellentétben én nem csak a talajviszonyoknak tudom be az állatcsontok nagy mennyiségének hiányát. Jó példa erre, hogy ugyanitt - a marha- és a sertéscsontokhoz képest gyengébb - gyermek csontjai megmaradtak. 84 Futó János geológus (Természettudományi Múzeum, Zirc) szakértői megállapítását e helyütt is köszönöm. 85 A talajmintákat Sümegi Pál és munkacsoportja (Debreceni és Szegedi Tudományegyetem) dolgozta fel. 28