Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Őskorunk 2. településre. A déli városrészen a gyöngyöshermáni kavicsbányától keletre 74 ugyancsak megtelepedtek. Szinte a belvárosból, az Ady térről, a börtön nyugati udvarfalának külső oldala mellől kerültek elő kb. 100 cm mélységig tartó feltöltésből 1983-ban hővezeték építésekor 75 a kultúra edénytöredékei. A rézkor korai szakaszában az ugyancsak a Dunántúl egészén elterjedt késő lengyeli kultúra 76 uralta a város területét (14. ábra). Lezárt környezetrégészeti vizsgálatok hiányában még nem tudjuk, hogy a rézkor időszakában itt, a mi régiónkban hogyan alakult az erdők összetétele. Csak feltételezzük, hogy a Magyarországon máshol (Keleméri-Kis-Mohos, Balaton és Kis-Balaton) már megfigyeltekhez hasonlóan az erdőállományban a bükk, a nyírfa és a gyertyán előrenyomulása, valamint a szil és a tölgy viszszaesése feltételezhető, ami szoros összefüggésben van a rézfeldolgozás (a faanyag kohászati célú felhasználása) intenzitásával. 77 A népességnek egyik - hazai viszonylatban is - unikális tárgya a város déli részén, a Plachner-féle kavicsbányában (14., 17. ábra) előkerült (1939) agyagidol talán ülő istenszobrát (II. tábla 1.) mintázza. Néhány további Vas megyei lelőhelyük: Jánosháza és Rábahídvég. 78 A város határában egyik falujuk a Csónakázótó építésének, a másik az újperinti kavicsbánya művelésének esett áldozatul. A Senyefán (Szent Imre herceg utca 129.) kertművelés során egyeléssel gyűjtött kerámiatöredékek szintén településre utalnak. Másik települési tömbjüket Szentkirálytól északra., a Gyöngyös keleti oldaláról ismerjük. Jelenlegi ismereteink szerint, legjelentősebb lakóhelyük a Kőszegre vezető 87. sz. főút és a körgyűrű között - a meglehetősen botrányos körülményekkel jellemezhető - Metro Holding Hungary Kft. áruház építésével (2000. augusztus 11-től) párhuzamosan folytatott leletmentésen került napvilágra. Ezt követően - a mai napig - a környékén kiépülő Minerva-lakópark és kereskedelmi-szolgáltató negyed építését megelőző beruházások során a tulajdonos-beruházó МО-WA Kft.-vel együttműködve folytattuk a megelőző feltárásokat. Ennek eredményeként ma nem csak Vas megye, de a Dunántúl legnagyobb (kb. 15 hektáros kiterjedésű: 2. melléklet - 1, 2.) ilyen korú települését ismerjük. A település a C14 kormeghatározás szerint (Deb-8486, 8408 és 8518 - ld. 26. ábra) cal ВС 4460-4200 79 évek körül, azaz az i. e. V évezred második felében/első kétharmadában 80 létezett, ami a régészeti kulturális egységek átfedése miatt nem mond ellent sem az alföldi, de a közeli Zalaszentbalázs és Kelet-Ausztria adatainak 81 sem. A Kárpátmedence kora rézkori kultúráit - még a legutóbbi időben is a hazai, de a nemzetközi régészetben is - mozgékony, a lovat ismerő és alkalmazó, nomád, időszakos településeken létezőkként írják le, ahol a termelő gazdálkodás hangsúlya az állattartásra tevődött át. Ezt a hagyományos felfogást - az itt és most bemutatásra kerülő lelőhely és kultúra kapcsán is elvethetjük - újabban már a hazai kutatás 82 sem fogadja el, jelezve: itt a földművelés továbbra is hangsúlyos szerepben maradhatott, míg az Alföldön a felmelegedés hatására beálló szárazság, az így kialakuló kötött talajok ezt akadályozták. A Metro áruház területén és kör7A Ilon-Rasztovics 2000. 167. 75 Ilon-Rasztovics 2000. 167. 76 Ezen fázis felismerése és lelőhelyeinek első feldolgozása Raczky Pál (1974) nevéhez köthető. 77 Sümegi 1998. 374., Medzihradszky 2001. 143-148., Sümegi et.al. 2004. s.a. 78 Károlyi 1992. 79 Dr. Szántó Zsuzsa laboratóriumvezető és munkatársai (MTA ATOMKI, Debrecen) munkáját e helyütt is köszönöm. Telepünk élete gyakorlatilag és nagyrészt egybeesik a Zalaszentbalázs-Szőlőhegyi mezőn feltárt település létezésével (Bánffy 1995. 183., Hertelendi 1995.). 80 Ez egybevág a hazai rézkor kronológiáját legújabban közlő szerző tanulmányának állításával. Kalicz 2002. 382., Kalicz 2003. 7. 81 Az Alföldön a kora rézkort radiocarbon mérésekkel 4410-3760 közé keltezték. Ld. erről Hertelendi Ede-Kalicz Nándor et.al.: Re-evaulation of the Neolithic in Eastern Hungary based on calibrated radiocarbon dates. Radiocarbon 37. (1995) 242. és Tab. 1., Fig. 2., Stadler In. Lenneis et.al. 1995. Abb. 5., Tab. 2., Hertelendi Ede: l4Carbon dating of Zalaszentbalázs-Szőlőhegyi mező 1992-1993. Appendix In. Bánffy 1995. 105-107., Kalicz 2003. 11-12. 82 Bánffy Eszter: Transdanubia and Eastern Hungary in the Early Copper Age. JAME 36. (1994) 293. 27
