Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Ilon Gábor 9,5 cm, szélessége: 5,8 cm. Súlya: 34 g. (V. tábla 3.) 13. kutatóárok 3 + 269-270 m, 3. ásónyomból - Kőbalta. Lapos, egyélű, foka sérült. Zöld színű palából csiszolt. Felsőcsatár-Kőszegi-hg. Hossza: 9,5 cm, szélessége: 5,8 cm. Súlya: 160 g. (V. tábla 4.) 3 + 420 - 440 m, gépi humuszolásból - Eredetileg kőkapa vagy egyélű balta, nyéllyukkal. A nyéllyuknál történt törést követően is használták, amire a lyuk körüli csiszolás utal. Sárgásfehér, foltokban szürke szerpentin (?), csiszolt. Felsőcsatár-Kőszegi-hg. (?) Hossza: 12,5 cm, szélessége a lyuknál: 5,2 cm. Súlya: 235 g. (V. tábla 5.) A gömbös testű edények párhuzamait jól ismerjük pl. a szomszédos Zala megyéből 62 . A város északi, északnyugati térségének harmadik vonaldíszes települési gócpontja az Arany-patak és a Perint összefolyása táján, a korábbi Hübner-téglagyár, most a Csónakázótóként ismert szabadidőközpont (13., 17. ábra) térségében volt. A tó és a fürdő kialakításakor, az 1960-as években pusztították el szinte nyom nélkül. A kultúra a város közigazgatási határának nyugat-délnyugati térségében is létezett - az 1970-es években szintén megsemmisítették településük nyomait -, mégpedig az újperinti kavicsbánya művelése során. A város keleti peremén, a Bogácai-ér és a Szombathely-Vép úttól északra ismerjük terepbejárási adatokból 63 a népesség ötödik települési centrumát. A déli települési tömbre a gyöngyöshermáni kavicsbányától keletre gyűjtött (1991-ben) 64 edénytöredékek utalnak. A város távolabbi környezetének - ha úgy tetszik a megye sűrű - megszállására Bucsu 65 , Csepreg, Gór, Szakony, Tömörd 66 , valamint Bögöte, Dozmat, Győrvár, Ikervár, Ják, Kőszegfalva 67 , Magyarszecsőd, Pápóc, Répceszentgyörgy, Sorkifalud, Tokorcs, Torony stb. 68 határának terepbejárásából, valamint Kisunyom és Sé 69 ásatásából - a megyéből összesen legalább két tucat lelőhelyről - rendelkezünk adatokkal. A késő neolitikum helyi népességét az ún. lengyeli kultúra (vezérlelőhelyéről, a Tolna megyei Lengyel község) elnevezéssel illetjük. A kérdéses anyagi kultúrát használó népesség a Dunántúl nagyrészét és a Gödöllői-dombságot (3. ábra), így a velünk szomszédos megyéket, de Vas megyét (pl. Bucsu 70 , Gór 71 , Jakfa, Kisunyom, Sé) is sűrűn belakta 72 . Lévén ugyancsak földművelők, szinte ugyanazokon a helyeken települtek meg - utalva ezzel a két kultúra népességének genetikai kapcsolatára is -, de új városrégiókban (13. ábra) ugyancsak feltűnnek. Egyik nyugaton található települési koncentrációjuk a már említett oladi platón és az újperinti kavicsbánya területén volt. Az északi határban a Perint nyugati oldalán, a 8721. út 2. lelőhelyének (Alsómező-dúló') és a Reiszig-erdő alatti dűló'{YV. tábla 4-6. 73 ) emlékei utalnak 62 Zalaegerszeg-Andráshida, Gébárti-tó: H. Simon 2002. Abb. 1.14. Balatonmagyaród-Kápolnapuszta: Barna 1999. 1. kép 2-3., 9. kép 3. Garabonc-Ófalu: Virág 1996. 16-17. és 1. kép 63 Ilon-Rasztovics 2000. 169. 64 Ilon-Rasztovics 2000. 167. 65 A Bucsu-Országhatár főút nyomvonalán 2003. őszén a 2. lelőhelyen a Rétmelléki-dűlőben. E sorok szerzőjének közületien ásatása. 66 Ilon 1996. 13-15. és 1-2. tábla 67 Ilon 2000. 25. és I. tábla 1-5. 68 Ilon-Rasztovics 2000. 69 Károlyi 2003. 273. edényének rajza és 273-277. 70 A szerző 2003. évi őszi Bucsu-Országhatár új út publikálatlan megelőző ásatása a 3. lelőhelyen a Rétmelléki-dűlőben megkutatott település. 71 A szerző közöletlen 2002. novemberi feltárása, amely a festett fázis anyagát eredményezte. 72 Kalicz 1998. Karte 4., Bánfify 1995., Bondár 1995., Károlyi 1992., Károlyi 2003., Oross 2003. 66. és 1. kép 1. 73 A IV. tábla 5-6. állatfejekre emlékeztető fülmegoldásait a korábbi és a későbbi korszakból is ismerjük. A DVK fajszi lelőhelyéről (Kalicz N. 1994. 71. és 5. kép 7.) talán egy előforma említhető. A későbbi időszakból jó párhuzamot közöltek az epilengyeli időszakból, a Bisamberg-Oberpullendorf csoportból. Ruttkay In. Lenneis et.al. 1995. Abb. 6. 6-7. 26
