Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)

Ilon Gábor gat-délkeleti irányú dombvonulaton, illetve ennek közvetlen környékén, a síkságon terül el. Legmagasabb részén 216 m tszf. Amikor a mai város térképére nézünk és elhelyezzük az őskori településeket, nem szabad elfelejtenünk azt, amire fentebb már röviden kitértem: hajdan nem a mai vízrajzi viszonyok léteztek! A mostani helyzet csak részben utal a korábbiakra. Ráadásul az sem tekinthető állandónak, hiszen nem csak a klíma viszonyok (esetünkben most csak a csapadékmennyiség ingadozásaira utalok) és ezzel párhuzamosan pl. az erdőtakaró

50 is változott, de az ember tájformáló tevékenysége is szerepet játszott abban. Leginkább ide tartozónak az alábbi megjegyzéseket tartom: I. az őskor idején - vélhetőleg különösen a késő bronzkor kezdetéig - hatalmas és sűrű erdőségek jellemezhették e tájat. Ezt a kistáj több mint 2/3-án uralkodó barna erdőtalaj (a kiirtott erdők emléke) ékesen bizonyítja. A pontosabb történeti ökológiai rekonstrukció elkészítéséhez a megyéből 1996 óta gyűjtünk mintákat, amelyek végleges feldolgozása még a jövő feladata. Ezeket 2002 óta egészítjük ki komplex környezetrégészeti vizsgálatokkal

51 (fúrás). Az egyetlen Szombathely határából vett és feldolgozott minta a Metro áruház területéről, a kora rézkorból származik. Ezt bővebben lejjebb ismertetem. 2. a széles, sekély, árteres Gyöngyös-Perint-Arany-patak-völgy kiváló megtelepedési lehetőséget nyújtott, többek között az ártéri földművelés és állattartás (összefoglalóan, a néprajztudományból kölcsönzött kifejezéssel fokos gazdálkodásnak nevezhetjük) szempontjából, ahogy 3. a közlekedés kiváló „folyosói" lehettek a hajdan bővízűbb, előbb említett vízfolyások és ezek mellékvizei, 4. a Gyöngyös-Perint-Sorok-patakok hajdani azonosságát - az őskori lelőhelyek topográfiai helyzetének tükrében - egy meder egyidejű létezését

52 nem tudom elfogadni. Úgy gondolom, az őskori vízfolyások több mederben és egyszerre is működhettek, de esetenként alacsonyabb vízhozamnál vagy szárazabb klímaperiódusban - állóvizes holtmederré is alakulhattak. Az emberi települések pedig mind a folyó- mind az állóvizek teraszain, partjain létrejöttek. II. 2. A településtörténet egyes állomásai Az újkőkor időszakának legkorábbi régészeti egysége, az ún. Starcevo kultúra - jelenlegi ismereteink szerint - nem érte el megyénk területét. Mai tudásunk alapján legészakibb megtelepedésük nyoma a Zala megyei Gellénháza-Városréten

53 került feltárásra, ami azonban már a kultúra késői fázisának emléke, amelyet a középső neolitikumra kelteztek a feltárók. A Starcevo kultúra hatása azonban már a Kerkavölgy zalai részén, Szentgyörgyvölgy határában

54 is kimutatható a - vele egyidőben - élő, az ún. Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája (rövidítve: DVK, nevét elterjedési területéről és az edényeik felületén látható karcolt díszítésről kapta) népességének korában. Az ezzel az elnevezéssel illetett emberi kultúra Vas megye területén is (1. ábra) megtalálható. Ekkor kezdődött meg az ún. „őserdei" környezet „emberarcúvá" történő átformálása.

55 50 Zólyomi Bálint: Tízezer év története virágporszemekben. TermtudKözl 68. (1936) 505. 51 Dr. Sümegi Pál egyetemi docens és munkatársai a Facies Bt. révén Kemeneskápolna, Sárvár és Velem határában 2002-ben vettek mintákat. 2003-ban pedig Bucsu határában folyt mintavételezés. Jelentéseiket a Savaria Múzeum Régészeti Adattára őrzi. A feldolgozó tanulmányok előkészületi fázisban vannak. 52 Kiss-Tóth-Zágorhidi Czigány 1998. 10-12. a kérdés korábbi irodalmával. 53 H. Simon 1996. 70-72., Abb. 15-, Horváth-H. Simon 1997. 9-11., Horváth-H. Simon 2003. 26-35., Abb. 6-8., Abb. 9. 1-5., Karte 3. 6. 54 Bánfry 2002. 210-212. 55 Sümegi 1998. 373. 24